Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

12 lebbezési bíróság, a jelen perben ügydöntő fenti kérdés eldöntése céljából nem zárkózhatott el annak elbírálása elől, hogy az alperes által tényleg kifejtett teljes zárgondnoki tevékenység alapulvételével, mily összeget igényelhet jogszerűen az alperes, zárgondnoki díj és költség címén. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság e részben az elbírálást mellőzte, a tényállást nem állapította meg abban az irányban, hogy az alperes mily mérvű zárgondnoki tevékenységet fejtett ki s e tevékenység mennyiben haladta meg a végrehajtási iratok alapján megállapított s a végrehajtási bíróság által értékelt zárgondnoki tevékenységet és megállapított költséget, valamint a felperes által a fentebbiek szerint már 3.000 pengőben elfogadott zárgondnoki járandóságot — az ügy jelen állásában eldöntésre nem alkalmas. Ez okból a kir. Kúria a fellebebzési bíróság ítéletére a Pp. 543. §-ának 2 bekezdését alkalmazta s a féllebbezésí bíróságot a tényállásnak a jelzetí irányban a felek meghallgatása s a netán felajánlható bizonyítás felvétele után történő szabályszerű megállapítására s az alperes által jogszerűen igényelhető zárgondnoki díj és költség megállapítására utasította. Az ily irányú döntés szükségessége tekintetében a kir. Kúria arra is hivatkozik, hogy a felperes az allperes mint harmadik személy javára kötött szerződés semmissége esetén is az általa teljesített fizetést, mint jogalap nélkül történt teljesítést csak annyiban követelheti vissza, amennyiben e fizetés az alperes által jogszerűen igényelhető zárgondnoki díj és költség összegét meghaladja. A felperesnek a jogszerűen kiérdsmelt zárgondnoki díj és költség megfizetése iránti kötelezettsége ugyanis az említett szerződéstől függetlenül, a végrehajtási törvény 27. §-a alapján is fennáll, következésképen az alperes jogalap nélküli gazdagodása sikeresen csak annyiban vitatható, amennyiben az alperes a felperes részéről teljesített fizetéssel az őt jogszerűen megillető zárgondnoki díjat és költséget meghaladó előnyhöz jutott. (1932. okt. 26. — P. V. 1556/1932.) KERESKEDELMI JOG. 9. (Kt. 20. §.) 1908: LVH. t.-c. — Részvénytársaság részéről azonos cégszöveggel megalakult részvénytársaágra átruházása az egyik iiókíntézetnek. Átruházott íiókíntézetnél alkalmazottak nyugdíjigénye. K. Az alperes, bár az A Takarékpénztár Rt. a.-i céggel azonos cégszöveggel, önálló részvénytársaságként jegyeztetett be a cégjegyzékbe. Az iratokhoz 2. 7. alatt csatolt alapítási tervezet tartalma szerint az alperesnek összesen 700,000.000 korona névértékű 7000 darab részvényéből az aradi részvénytársaság csupán 3000 darab részvényt kapott, összesen 300,000.000 korona névértékben, úgy, hogy az a.-i részvénytársaság számára nem hogy a teljes részvényállománynak, hanem még a részvények többségének a birtoka sem biztosíttatott. Ilyen körülmények között nem helytálló a felperesnek az a jogi álláspontja, hogy az alperes részvénytársaság a hasonló cégű a.-i részvénytársasággal lényegében azonos vállalatnak, azzal ugyanegy jogi személynek tekintendő.