Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - Néhány szó az erkölcsi kárról

02 A causákat, amikből erkölcsi kár megtérítésére irányuló követelés fakad, fennálló jogunk szük körben, mondhatni zártan határozza meg. A zárt kört természetesen nem olyan értelemben veszem, mint ahogy a dologi jogok zárt körét állítjuk szembe a kötelmi jogokkal, hanem úgy, hogy az oltalmazott érdekek köre külön törvényszón vagy egyes, a bírói gyakorlatban kifejlődött és tüzetesített causákon alapuló esetekre záródik le, ezeken kívül nincs helye erkölcsi kár megítélésének.16)17) Fennálló jogunkban az erkölcsi kár megtérítésére irányuló igényt megadja a sajtótörvény,18) a becsületvédelmi törvény,19) a szerzői jogi és a tisztességtelen versenyről szóló törvény.20)21) Jellemző, hogy az utóbbi (1923: V. t.-c. 35. §^a) a tisztességtelen versenynek csak egyes, külön kiemelt eseteiről szól. Ezen kívül bírói gyakorlatunk a tiltott cselekmények közül a testi sértés,22) az erőszakos nemi közösülés23) és az ú. n. magánjogi csábítás2*) eseteiben ad elégtételt. Hogy a felsoroltakon kívül más causákból is eredne erkölcsi kártérítésre irányuló igény (határozottan, — elszórt és szokásjogot még nem jelentő esetektől25) eltekintve), kötve hiszem. 3. Az erkölcsi kár „megtérítésének" módja fogalmilag csak pénzbeli szolgáltatásban állhat. A terjedelem, a mennyi kérdése az, ami a főnehézséget okozza. Az olyan vezérelveket, mint az okozatosság a factum damnificans és az ennek következtében előállott hátrány nagysága között, az elmaradt haszon valószínű megállapítása stb., itt nem használhatjuk. A jogalkalmazásnak ez a nehézsége okozta, hogy gyakorlatunk eleinte abból indult ki (és részben még ma is abból indul ki), hogy a nem vagyoni 1B) Nem így MTK 1114. §., mely „haladást" vagy legalább is kiterjesztést jelent a jelenlegi jogállapottal szemben. 17) V. ö.: B. S.: Az erkölcsi kár önállósága. Polgári Jog. 1929. évf., 41. o. 1H) Pl. C. VI. 812/1930. (Jogi Hirlap. IV. 751.) — B. I. 3833/1928. (B. D. XXII. 18.) lfl) Jogi Hirlap. III. 1264. 20) C. IV. 1761/1926. (Jogi Hirlap. I. 122.) 21) Almási Antal ideszámítja még az 1915: XVIII. t.-c. 2, §. és az 1915: XIX. t.-c. 17. §-t, noha ő maga is utal ezeknek a törvényeknek félig-meddig közjogi jellegére. (Kötelmi Jog. II. kiadás. 185. o.l --) Btk. 311. §. Inkább közvetett vagyoni kár? ( tartós betegség vagy munkaképtelenség esetében..."). — L. még 537. EH. — C. VI. 8069/1927. (Jogi Hirlap. III. 1264.) 23) C. III. 5103/1927. (Magánjog Tára. IX. 103.) — C. IIF. 3128/1928. (Jogi Hirlap. III. 438.) 24) C. III. 3443/1926. (Jogi Hirlap. I. 571.) — C. III. 4196/1929. (Jogi Hirlap. IV. 750.) — C. III. 4816/1926. (Jogi Hírlap. I. 734.) 25) Pl. nem merném határozottan állítani, hogy Rp. II. 3880/1915. (M. D. X. 258.) (Vaszary János eset) leading case-e volna kártérítési jogunknak. — V. ö. Dr. Meszlény Artúr: A festő művészi személyiségének oltalma. Jogtudományi közlöny. 1916. évf. 346. o. és Dr. Mesziény Artúr: A polgári törvénykönyv szocializálása. (A művész személyiségi joga.) Jogállam. 1917. évf. 509. o.