Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - Néhány szó az erkölcsi kárról

49 tési kötelem. Kötelemszegésből, jogos magatartásból (tárgyi fele­lősség), ügyletből, kisajátításból, quasi delictumból soha sem ered nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kötelezettség. Marad egyedül a vétségkár, a tiltott cselekmény, de annak is csak bizonyos, szűkebb és zárt köre. A nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kötelem mindig független valamely előzetes kötelmi viszonytól. Ezzel nem aka­rom azt mondani, hogy prima facie is rögtön mint kárköteles jelentkezik. Ez a kártérítés nem másodlagos tárgya az obligáció­nak, mint kötelemszegés esetén, — de azt sem mondhatom, hogy elsődleges, eredeti tárgya lenne, mint a vagyoni kár megtérítése tiltott cselekmény esetén. Az erkölcsi kárért adott elégtétel valami ráadásféle,6) ami nem tartozik egyik előbbi csoportba sem. 2. A kártérítés keretbetöltő szabályai7) is nehezen alkal­mazhatók az erkölcsi kárra. A kártérítés módjának kérdése, hogy pénzben, az előbbi állapot természetben való helyreállítá­sával vagy helyettesíthető hasonnemű dolgok szolgáltatása által történjék a kár megtérítése: eo ipso tárgytalan, minthogy az mindig csak pénzben történhetik, helyesebben történik.8) A pénzbeli egyenérték kiszámítása bonyolult és nehéz kér­dés vagyoni kár esetén. Először is: van-e „jogalap", felel-e azért valaki, ami történt, vagy nem történt? Azután: a kár ,,mennyi­ségének", „összegszerűségének" kérdése: van-e egyáltalában kár, szenvedett-e a „kárhitelező" hátrányt és ha igen, mennyit? Bizo­nyítási kérdések: szakértők, sőt tanúk és a fél becslése (Pp. 372. §.). Erkölcsi kárnál mindez elesik, mert ha megvan a „jog alap", a kár létezésének kérdése is eldőlt.0) Még inkább így w) Nehogy félreértsenek: már itt jelzem, hogy nem vallom azt a túlhaladottnak mondható álláspontot, hogy a nem vagyoni kár meg­térítése összefügg a vagyoni káréval. 7) Grosschmíd id. mű, 679. o. H) Nem helyes: történhetik, mert az erkölcsi kár, ha tényleg van ilyen, pénzben meg nem térülhet. Nem mérhetek súlyt rőffel. De erről később. 9) Bírói gyakorlatunk részben, irodalmunk túlnyomórészt azon az állásponton van, hogy ha olyan jogsértés történt, melynek nyomán a káradóst erkölcsi kár megtérítésére kötelezni lehet, akkor magának a jogsértésnek következtében, annak vizsgálata nélkül, hogy van-e kára a kárhitelezőnek, elégtétel illeti meg a sérelmet szenvedettet. A gyakorlat mindenesetre ingadozó: P. VI. 8478/1928., P. VI. 4490/1928., P. VI. 3579/1928. nem ítélnek meg kártérítést testi sértésért, mert a sérülés teljesen meggyógyult, csábításért, mert felperes előnyösen férj­hez ment, sajtó útján elkövetett rágalmazásért, mert a sértett köz­életi pályájának hanyatlását nem a sajtóközlemény okozta. Nem ítél meg a Kúria P. VI. 3779/1929. sz. határozatában kártérítést, mert a rágalmazó levél célját el nem érte. — Viszont P- VI. 4949/1930. sz. határozat ügyvédnek erkölcsi káráért, mely őt pusztán a rágalmazó sajtóközlemény megjelenhetése folytán érte, elégtételt ítél meg. Ifj. dr. Szigeti László (Erkölcsi kár. Polgári Jog. 1930. évf., 335. o.) ezen a nyomon egyenesen a fájdalomdíj intézményére való

Next

/
Oldalképek
Tartalom