Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

4 alapján a perbeli ingatlan tulajdonjoga 1922. évi július 12-én a B. 27. alatti, rangsorban az alperesek javára bekebeleztetett. E tényállásból nyilvánvaló, hogy az alperesek tulajdonszerzését megelőzően az általuk megvett ingatlanra vonatkozóan a telekkönyv a B. 23. sorszám alatti leijegyzést tartalmazta. Az ingatlant megvásárolni kívánó felet a saját érdekében terheli az a. köteles gondosság, hogy megtekintse azt a telekkönyvet, amelyben a megvenni kívánt ingatlan loglaltatik, s ha nem tekinti meg, vagy olyan megbízottat választ, aki a megtekintést kellő gondossággal nem eszközli, úgy ennek következményét ö tartozik viselni. E következményeknek az a lényege, hogy a telekkönyvet meg nem tekintő fél olyannak minősül, mint aki a telekkönyvet tényleg megtekintette s a telekkönyvi bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló iratok tartalmát az adásvételi szerződés megkötésekor ismerte. Ily körülmények közt az veendő irányadóul, hogy az alperesek az. adásvételi szerződések megkötésekor a B. 23. sorszámú feljegyzést s az annak alapjául szolgáló telekkönyvi iratokat ismerték. E tudomás következtében az alperesek sikeresen nem hivatkozhatnak arra, hogy ők kellő gondossággal jártak el abban az irányban, hogy az általuk megkötni szándékolt adásvételi ügylet a felperesnek a perbeli ingatlanra jogos igényét nem sérti. A B. 23. számú feljegyzésből ugyanis kitűnik, hogy a felperes az alperesek által megvásárolni szándékolt ingatlan tulajdonjogának megítélése iránt pert indított. A telekkönyvi betétből, különösen pedig a 6702/1919. tkv. számú végzésből az alpereseknek arról is meg kellett gyöződniök, hogy a felperes ezt az igényét a perbeli ingatlan telekkönyvi tulajdonosával kötött adásvételi szerződésre alapítja, hogy továbbá a tkvi hatóság a perfeljegyzést abból az okból tagadta meg, mert a feljegyeztetni kért per a tulajdonjog megítélését célozza, holott a 11. számú döntvény szerint csak a tkvi rdts. 148. §-a szerinti törlési pert lehet feljegyezni. A 6702/1919. tkvi sz. végzésből ezen felül meg kellett gyöződniök az alpereseknek arról is, hogy a telekkönyvi hatóság a fel nem jegyzett pert tovíbbi eljárás céljából a pestvidéki kir. törvényszékhez áttette. Mindezeknélfogva az alperesek nem lehettek abban a hiszemben, hogy felperes kereseti igényének jogalapja egyáltalán nincs, hogy tehát az általuk megkötni szándékolt adásvételi szerződéssel a felperes jogos igényét meg nem sértik. Ily körülmények közt pusztán azon az alapon, hogy a telekkönyvi hatóság a felperes perfeljegyzés iránti kérelmét az ő vételüket 2 és fél évvel megelőzően elutasította s hogy ez az elutasítás jogerőre emelkedett, az alperesek alaptalanul vitatják, hogy e tények az ő gondatlanságuk fennforsát kizárják. A perfeljegyzés elutasítása ugyanis nyilvánkönyvi okokból történt. Ez az elutasítás felperes által M. Ernő és nejével kötött adásvételi ügylet érvényességét vagy jpghatályosságát nem érintette és el nem bírálta. Ez az elutasítás tehát nem mentette fel az alpereseket a fennforgó kö-