Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

2 tében is érvénytelennek, hanem azokat is, amelyeknél a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között, a kiskorú hátrányára a közönséges életfelfogáshoz mért aránytalan különbség mutatkozik. K. A perben meghallgatott törvényszéki orvos szakértői véleménye szerint a baleset folytán a felperes egy éven át teljesen munka- és keresetképtelen volt, két éven át 50%-os, négy éven át 25%-os és még egy éven át 1-5%-os munka és kereset képességet szenvedett. Alperes pedig 1920. évi július hó 9-én csak mintegy 80 pengőnek megfelelő értékű 2000 papirkoronát fizetett, be a kiskorú teljes kártalanítására a gyámpénztárba. Minthogy az alperes által szolgáltatott ez a kártérítés a felperest ért károsodás mérvéhez képest aránytalanul csekély, teljesen jelentéktelen s nem vitás, hogy a felperes a nagykorra jutásakor részére- kiutalt összeget nem íogadta el, s így nem lehet vélelmezni azt, hogy az egyességet cselekvő képességének elértével jóváhagyta, a felperes kártalanítása tárgyában létrejött egyesség a felperesre gyámhatósági jóváhagyás dacára sem kötelező. (1877: XX. t.-c. 113. §. ut. bek.) A m. kir. Kúriának a P. H. T.-ba felvett 192. sz. elvi határozata szerint azonban a vaspálya üzemében szenvedett kár megtérítési kötelezettségének elismerése után is a balesetből származtatott igény tekintetében nem az általános magánjogi, hanem az 1871. évi XVIII. t.-c.-ben megállapított elévülési idő a mérvadó. A kártérítési igénynek a baleset napján megkezdődött elévülését az egyesség megkötése 1920. április 22-én félbeszakította. E naptól kezdve a balesetből eredő kárigények érvényesítését, illetőleg az elévülés újból kezdődött; s minthogy a felperesnek a kiskorúsága alatt törvényes képviselője volt, s így annak tartama alatt az elévülés nem szünetelt, a keresetnek 1927. évi augusztus hó 18. napján történt kezdéséig a törvényes három évi elévülési idő letelt. S minthogy az alperes az elévülés kifogásával élt, — meg kellett állapítani, hogy felperesnek kárigénye az alperessel szemben elévült. (1931. okt. 27. — P. II. 4909/1929.) 3. Mt. 499. §. — Telekkönyvi tulajdonos igénye az ingatlan birtokára. — A telekkönyvi tulajdon jogot ad az ingatlan birtokának az igénylésére azzal szemben, aki azt jogcím nélkül, vagy nem olyan jogcímen birtokolja, amely a tulajdonossal szemben is hatályos. (K. 1931. okt. 7. — P. V. 6756/1929.) 4. Mt. 512. §. — Ingatlan kétszeri eladása esetében jóhiszemű telekkönyvi szerzés fogalma. — I. Általános jogszabály, hogy a rosszhiszemű szerzővel egyenlő elbánás alá esik az, aki abban a tekintetben, hogy a szándékolt jogügylet harmadik személy jogos igényét meg ne sértse, gondatlansággal jár el, mert ugyancsak jogszabály, hogy a jogügyletek megkötésénél mindenki azt a gondosságot tartozik kifejteni, amelyet az adott viszonyok közt az élet felfogása szerint rendes embertől általában elvárnak.