Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga
266 zise is, a jövedelmek állandó csökkenése, a jövedelmeket túlságosan igénybevevő közterhek emelkedése. Az utóbbi szimptoma — meggyőződésem szerint — bizonyos mérvű korlátolt infláció esetén is kizárná a pénz jelentősebb értékcsökkenését. Az aktuális valutajogi kérdések megoldásánál ebből a gazdasági tényállásból kell kiindulnunk. A gazdasági szituáció kellő felismerésére vall, hogy a magyar jogalkotó az aranypengőt, (amely tisztult jogi felfogás szerint amúgy sem volt más, mint kizárólag valorizációs átszámítási kulcs), bár az aranypengőrendeletben (4560/1931. M. E. sz. rendelet) előrelátott az az eset, hogy a pengőért fizetendő egyenérték finom kg-ként 3840 pengőt meghalad, bekövetkezett, (amit a szabadonhagyott nyersaranypiacon kialakult aranyárak alapján bárki konstatálhat, tehát valutánk „elértéktelenedése" nem tagadható el, az életben nem valósította meg és az aranypengő és a papirpengő közötti disszázsiót a belföldi forgalomban egyáltalában nem és külföldi relációban legalább is hivatalosan nem ismerte el. A törvényhozó csakis helyeselhető eljárásának indokolt magyarázata az, hogy pénzünk bizonyosfoku ,,elértéktelenedése" mellett az „értékcsökkenés" nem következett be, de mindenesetre áll az, hogy belföldi gazdasági viszonylatokban a pengő stabilnak mutatkozott. Ennek a megállapításnak további konzekvenciáit azonban a törvényhozó nem vonta le. A helyes valuta jogi rendezés azt kívánja, hogy a belföldi adós és a belföldi hitelező közötti jogviszonyban mindennemű pénzszolgáltatás az ,,értékcsökkenés" elmaradása folytán a statusquo alapján rendeztessék. Nem lehet ugyanis indokolt az, hogy midőn az értékcsökkenést nem szenvedeti pénzünk mellett a kereseti lehetőségek és a jövedelemszerzések nagy mértékben visszafejlődtek, a belföldi hitelezőnek belföldi adósától bármely címen többet juttassunk, mint amennyit normális viszonyok mellett kaphatott. A 4550/1931. M. E. sz. számtalanszor idézett rendelet nem így oldja meg a kérdést, mert különbséget nem tévén belföldi és külföldi hitelező között, végeredményben olyan helyzetet teremt, hogy a külföldi effektív fizetési eszközben teljesítendő fizetéseket elhalasztja s bár exculpálja az adós késedelmét, a jogviszonyt jobb idők bekövetkeztéig függőben tartja. Gazdasági szükségesség nélkül belföldi hitelező javára a jogi helyzetnek függőbentartása nem helyes. Hátrányt jelent az adósnak és olyan előnyt biztosít a hitelezőnek, amely gazdaságilag nem motivált. Azok a jogászi konstrukciók, amelyek a rendeletből