Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga

255 A mondottak öszefoglalásaképen Riezler megállapítja, hogy szigorú törvényalkalmazás esetében a gyermek egyaránt törvényes gyermeke az anya mindkét férjének. Atyaságából eredő joga azonban az érvényes házasságban élőnek erősebb. Mintegy megokolásul hangoztatja, hogy a törvényhozás a duplicitást el akarja kerülni; ezért áll elő, hogy a törvényes és természetes atyaság nem fedik egymást. Ellenkező álláspontot képvisel a német irodalomban Endemann:4) ,,Ha a putativ házasság azért volt semmis, mert az asszony új házasságát mint kettős házasságot abban a téves hitben kötötte meg, hogy első férje meghalt, a második házasságában született gyermeket mostani jóhiszemű férjének törvényes gyermekei." E felfogás és megoldás kiterjeszthető az előbbi ismertetett esetekre és ahol a második házasság jóhiszeműen létesült, a gyermekekre nézve a második férj törvényes atyasága ismerendő el. Riezlert e megoldás nem békíti ki. Szerinte Endemann nem érinti a nehézséget, mely ab ban áll, hogy nem forog-e fenn a gyermekek törvényessége a BGB. szerint az első férjre vonatkozólag is. Erre az aggodalomra a BGB. rendelkezése komoly alapot szolgáltat. //. Cím: A jogi szabályozás feladata és a kettős törvényes atyaság. A probléma megoldásában nem játsza a legjelentéktelenebb szerepet az a kérdés, hogy mit tartunk a jogszabály feladatának. Ha a jogszabály célja — már pedig az általános felfogás szerint — az, hogy az életviszonyokat rendezze, hozzá kell simulnia az élethez. A jog a természetesség, az igazságosság és a célszerűség szempontját kívánja szolgálni, bár e három szempont összekapcsolása teljes mértékben alig sikerülhet. A jogintézményben e szempontok ki'ejezésre jutnak és e szompontok értelmében rendezett életviszonyt veszi a jog védőpajzsa alá. A jog nem töltheti be hivatását, vagy épen rosszul tölti be, ha a való élettől elszakad és mellette egy vele ellentétben álló jogi világot épít fel. A jog nem akarhatja a vérszerinti családi kapcsolatokat szétszakítani jogi családok konstruálása érdekében. A jog nem nyugodhat bele a kettős atyaság fennállásába, de abba sem, hogy megoldásával a való élet talajától elszakadjon s bár jogi érdekből a jogi rendezés alapkövetelményeit sértse meg. De lege ferenda egyedül helyes elv a törvényes atyaság duplicatását minden körülmények között elkerülni; sőt továbbmenőleg célul kell kitűzni, hogy a jogviszony feddje az életviszonyt, a vérszerinti családi kötelék éljen a család jogi kötelékeiben is. Mig a többes törvénytelen atyaság megengedését célszerűségi szempont indokolja, a törvényes atyaság többessége minden tekintetben kárhoztatandó. Igaz, hogy nem épen kedvezőtlen a gyermekre nézve, ha mindkét férj ellenében jogosult tartásra és öröklésre. De más oldalról nézve a helyzetet, az atyai hatalom gyakorlásában praktikus okokból keresztülvihetetlen az oszto4) Endemann: Lehrbuch d. bürg. R. 2