Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kincstári magánjog

243 zött nem felel, de amit tett, és illetve amit nem tett: egyértelmű azzal. Amikor ugyanis a magyar államkincstár ellen ilyen perek a dolog természete szerint megindultak, megjött a 4050/1920. M. E. sz. rendelet, amely kimondta, hogy a volt cs. és kir. közös hatóságok és intézmények, valamint szerveik vagy közegeik részéről kötött ügyletekből, egyéb cselekményekből vagy intézkedésekből származott vagyonjogi igényeket vagy követeléseket további rendelkezésig a magyar állam, ennek szervei és intézetei ellen bírói úton érvényesíteni nem lehet —, a folyamatban levő eljárás felfüggesztendő —, már meghozott ítéletek nem végrehajthatók, stb. A rendeletnek igaza is volt, mert akkor még nem lehetett tudni, miként fognak a volt monarchia javai és tartozásai az utódállamok közt megoszlaní, miként fognak ezek az adósságokban participálni, és úgy volt, hogy az érdekelt államok egyezményben fogják ezen kérdéseket szabályozni. De ma, közel másfél évtizedje is még mindig ugyanaz a helyzet, amint akkor volt, egyezmény nem létesült, és nem kell prófétának lenni annak kitalálásához, hogy ilyen egyezmény nem is fog létrejönni. Márpedig az csak nincs rendjén, hogy ,,a további intézkedés" évtizedekig várasson magára, mert a hitelezők még életükben szeretnének valamit látni követelésükből. Ezért, és mert különben sem igazságos az egyes hitelezőkkel elszenvedtetni az államhatalom bajaiból ért károkat, összeírás útján már rég meg kellett volna állapítani, mennyit tesznek ki azok követelései, akik meghatározott fordulónapon Csonkamagyaországon lakó magyar honosok voltak, és ma is azok, és ennek eredményéhez igazodó kulcs szerint legalábbis mérsékelt kárpótlást kellett volna e hitelezőknek adni. Ha azután az állam visszakapja majd egyezmény folytán azt, amit tévesen vagy fölösen fizetett ki: annál jobb, ha nem: akkor is helyes ez az intézkedés, mert az említett természetű károkat nem lehet éppen azon egyesekkel elszenvedtetni, akiket személy szerint ért, hanem e hárokat a közösségnek kell viselnie, amely azt jobban is birja, mint az egyesek. Hasonló védelmi pozíciót foglalt el a trianoni szerződés alá eső külföldi tartozások belső elszámolásáról szóló 1923: XXVIII. t.-c. 35. §. 1. bek.-e, amely kimondotta, hogy ,,abban a kérdésben, megtéríti-e a magyar állam, és menynyiben téríti meg a magyar állampolgároknak abból felmerült kárát, hogy valamely javát, jogát, vagy érdekét oly szövetséges vagy társult hatalom, amely a trianoni békeszerződés 231. cikke e. pontjának megfelelő bejelentést Magyarországgal szemben nem tett, zár alá vette, és elszámolta, külön törvény fog rendelkezni." Ez a külön törvény persze ugyancsak nem született