Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

142 XII. 5581/1930/32. és P. XII. 13663/56/1930. számú végzéseiben. A fél ezekben az ügyekben is azért ellenezte a megállapítást, mert állítása szerint az ügyvéddel úgy állapodott meg, hogy az ügyvéd a felmerült díját és kiadását tőle (az ügyféltől) egyáltalában nem követeli, illetőleg, hogy csak bizonyos meghatározott összeget követel. Az ítélőtábla ennek ellenére helyénvalónak látta a megállapítást, mert az összegszerűségen túlmenő jogviták eldöntése, amely körülményes bizonyítást tenne szükségessé, nem tartozik erre az eljárásra, tehát a félnek a jogosságra vonatkozó kifogását, mint a behajtási perre tartozót, a megállapítási eljárásban figyelmen kívül kell hagyni és csak arra kell szorítkozni, hogy tisztáztassék az, hogy amennyiben az ügyvéd a féltől díjat és kiadást követelhet, ezeknek az összege mennyit tesz ki. Az ítélőtábla szerint ez annál inkább áll, mert ellenkező esetben a fél a Ppé. 18. §-ának alkalmazását tetszése szerint meghiúsíthatná és így nem valósulhatna meg az a cél sem, hogy a költséget az ügyet tüzetesen ismerő bíró szabja meg. 2. A budapesti kir. ítélőtáblának 14. P. 14802/1925/18. és P. I. 10915/ 1928/19. számú végzéséből megállapítható tényállás szerint a fél a megállapítást lényegében véve azért ellenezte, mert állítása szerint a per vitelére megbízást nem adott. Az előbbi esetben az ítélőtábla a megállapítást mellőzte, mert az összes díjak és kiadások megállapításának a megbízás valódisága az alapja; minthogy pedig ez a megállapítási eljárásban el nem dönthető (noha a fél a meghatalmazáson látható aláírás valódiságát nem tagadta), ennélfogva megállapításnak nincs helye. Ellenben az utóbb említett végzés szerint az ítélőtábla a megbízásra vonatkozó kifogást nem tekintette a megállapítás akadályának, mert a cégszerű aláírással ellátott és a perben felhasznált meghatalmazás valódiságának elbírálása a behajtási perre tartozik, tehát az erre vonatkozó kifogás a megállapításnak nem akadálya. 3. A budapesti kir. ítélőtáblának P. XII. 11069/1927/22. szám alatt hozott végzésével befejezett ügyben a fél azért ellenezte a megállapítást, mert ellenfele bírói egyességben magára vállalta a perköltség fizetését, ez pedig a díj megállapítását kérő ügyvéd kezéhez fizetendő. Ugyanennek az ítélőtáblának P. III. 12838/1930/15. számú végzéséből kivehetően a fél arra hivatkozott, hogy az ügyvéd követélése a felszámított összegnél mindenesetre kevesebb, mert részfizetés történt. Az ítélőtábla a felhozott kifogást egyik esetben sem tekintette a megállapítás akadályának, mert a kifogások a követelés fennállására vonatkoznak, amelynek elbírálása nem a megállapítási eljárásnak, hanem a behajtási pernek a tárgya. Ugyanez a felfogás tűnik ki a győri kir. ítélőtáblának P. II. 1575/1929/14. számú végzéséből, amelyben az ítélőtábla a behajtási perre tartozónak mondotta ki annak a tisztázását, hogy a megállapítani kért díjkövetelés azonos-e azzal, amelyet az ügyvéd a fél ellen folyt csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban érvényesített. 4. Mellőzte a megállapítást a budapesti kir. ítélőtábla — a fél kifogására —a P. XIV. 8117/1929/8. számú végzésével befejezett ügyben, mert az iratokból minden további eljárás nélkül megállapíthatta, hogy a per megindítása és folytatása, tehát az ügyvédnek egész eljárása indokolatlan volt és azt a rendes ügyvéd gondosságával teljesíteni nem kellett volna. (Ppé. 18. §. negyedik bekezdése.) Hasonló felfogás jut kifejezésre a félnek az