Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

231 magasabb ellátási díjaknak rövidebb időn belül való emelését úgy képzeli, hogy a nyugdíj intézeti tagok mai évi 110 pengős intézeti járulékait évi 220 pengőre emelné és ez esetben az újonnan kidolgozott mathematikai táblázat szerint 5 évi várakozási idő elteltével már a legkisebb évi ellátás 1020 pengőre emelkedhetne. Ennek a tervnek propagálása céljából a tagok egy kis brosürát is kaptak, s a kérdés minden valószínűség szerint a nyugdíjintézet ezévi közgyűlésén is szóba került. Azért mondom: valószínűleg, mert a közgyűlés lefolyásáról nem vagyok informálva, annak dacára, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet közgyűlési tagja vagyok. Ugylátszik, az intézet vezetősége a folyó évben nem helyezett különös súlyt arra, hogy a közgyűlésen az összes tagok jelen legyenek. Miután azonban engem a kérdés erősen érdekel s a közgyűlésen nem tudtam hozzászólni, igyekszem ezúton pótolni a mulasztottakat. Segítségemre van ebben az „Ügyvédi Közlöny"' folyó évi 22-ik számának vezércikke, amely épen erről a kérdésről értekezik és amelynek megállapításait az illusztris szerző felfogásával ellentétben nem tudom magamévá tenni. Bár magam is nagyon örvendetesnek tartanám, ha 5 év után már a magasabb ellátási díjakat fizethetné a nyugdíjintézet, de ezt azon áldozat árán, hogy a mai borzalmas viszonyok mellett az amúgy is túlságosan magas intézeti járulékokat a kétszeresére srófolják fel, lehetetlennek tartom. Tessék csak elmenni a kamarai adókivető bizottságok tárgyalásaira és látni fogjuk, hogy ma már nemcsak a notórius zokogok kérik a tagdíjak mérséklését, de a jobbmódu és jobb irodával rendelkező kollégák is, annyira érzik a munkaépességük dacára beállott keresetképtelenségük, az egyéb súlyos közterhek és a minden kilátás nélküli jövő terheit. Ha az ország összes kamaráinak tagdíjhátralékosairól vezetett statisztika rendelkezésre állana, ez még jobban igazolná azt, hogy milyen elszomorító a helyzet, amely mellett nem a nyugdíjintézet tagjaitól kivánt 110 pengős, de évi 10 filléres további áldozat is teljes lehetetlenség. A járulékok emelésének eszméje kapcsolatban a nyugdíjak emelésével helyes és dicséretreméltó volna jobb időkben, mikor az ügyvéd évi kereseténél 110 pengős többletkiadás nem játszik semmi szerepet, de ma? Azt hiszem felesleges ehez egy szót is tovább hozzáfűzni. Egyáltalában nem osztom az Ügyvédi Közlöny felfogását abban, hogy a nyugellátásban a fiatal és öreg kartársak között az utóbbiak terhére von párhuzamot. Eltekintve attól, hogy nem a kar fiatalsága állapította meg a nyugdíjintézeti tagság kezdő időpontját 1925. évi január hó 1-ében és nem ő állapította meg a járulékok és segélyek összegét sem, de nem felelős a kar fiatalsága a nyugdíjintézet mai nehézségeit és ezzel együtt mindnyájunk bajait okozó háborús, inflációs, trianoni és gazdasági