Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1. szám - A hitelsértésről szóló törvényjavaslat
20 büntetőjogi jogszabályokat egységes rendszerbe foglalja, s reméljük, hogy — a megfelelő módosítások után — rövidesen mint élő törvényt üdvözölhetjük. A m. kír. Kúria jogegységi tanácsának 45. és 46. számú polgári döntvényei. I. Ha a csődmegtámadási pernek, vagy a csődtömeg által vagy a csődtömeg ellen indított más pernek a költségét a csődtömegnek kell viselnie, az ítélet (végzés) nem szólhat akként, hogy rendelkezése alapján a csődtömeg ellen kielégítési végrehajtásnak legyen helye, hanem annak megállapítására kell szorítkoznia, hogy a költség a csődtömeget terheli és az 1881: XVII. törvénycikk 50. §-ának korlátai között egyenlítendő ki. (45. sz. J. D.) II. A csődtömeggondnok azokban a perekben, melyekben a tömeghez tartozó vagyon tekintetében az 1881: XVII. t.-c. 100. §-a értelmében képviselői jogkörében eljár, vagy eljárt, a Ppé. 18. §-a alapján a per bíróságánál felmerült költségeinek és díjainak a csődtömeggel szemben való megállapítását nem kérheti, hanem az ilyen költségek és díjak megállapítása is a csődbíróság (Cst. 103. §.) hatáskörébe tartozik. (46. sz. J. D.) I. A csőd célja és lényege az, hogy egy elégtelen vagyontömegből az e tömegre reáutalt hitelezők közös és aránylagos kielégítést nyerjenek. Ez a cél s ez a határ adja meg a 45. sz. jogegységi döntés közelebbi értelmét. Nem érhetné el célját a csőd, ha a tömeg ellen hozott ítélet a költség erejéig végrehajtható volna akkor, amikor e tömegtartozásnak a többi ugyanilyen tartozásra való tekintetnélküli kielégítése ezt az aránylagos kielégítést veszélyeztetné. Ezt az elvileges álláspontot dogmatikusan támasztja alá a 45. sz. J. D. s Cst. 150., 152. és 170. §§-aira való hivatkozással. E szakaszok ugyanis alkalmasak volnának nomenklatúrájukkal annak a felfogásnak felébresztésére, hogy a Cst. 48. §. 1. p.-ja szerint tömegtartozást képező, a tömeggondnok érvényes cselekményeiből eredő követelések és a Cst. 150. §-ában említett költségek között különbség van; nemkülönben kételyekre adhatna okot a Cst. 152. §-nak az a szabálya, amely szerint a tömeg hitelezői igényeiket úgy, mint csődön kívül érvényesíthetik s végül a 170. §. szabálya, amely szerint a tömeg hitelezői, mihelyt igényeik lejárnak, azonnal kielégítendők; ellenkező esetben a hitelezők követeléseiket a törvénykezési rendtartás szerint keresettel érvényesíthetik. A döntvény e szakaszokból kiolvasható értelmezési szabályt a fent idézett s Cst. 50. §-ából kiolvasható generális szabálynak, amely egyetemes érdekből arány la-