Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

198 el a külön kielégítési igényt, tehát ebből folyólag a csődnyitás előtt befolyt vételárra vonatkozólag a dologi jogvédelem már fenn nem áll. A Kúria szerint tehát a Cst. 43. §-a nemcsak az általános elvekből folyó tulajdonjogot, hanem a K. T.-ben lefektetett bizományi tulajdont is lerontja, a külön kielégítési igényt megszünteti, s a tulajdon ellenértéke gyanánt a törvénynél vagy szerződésnél fogva a tulajdonos javára befolyó fizetéseket csőd jogilag megtámadható teljesítésnek deklarálja, mert a bizományi áru eladása folytán a vételár kiszolgáltatása csupáncsak kötelmi alapon terheli a bizományost. Mindez a Cst. egészen ártatlan 43. §-a miatt, illetve a „csak" szó miatt; semmiféle más jogforrásra a Kúria nem hivatkozik. Pedig a ,,csak" szó világosan csupán a visszakövetelést, de nem a tulajdont korlátozza. Elég bőven fejtettem ki a kúriai álláspontnak tarthatatlanságát és a bizományi ügyletek megrendítésére szolgáló voltát. De ha a Kúria következetes akar magához lenni, akkor ugyanígy a bizományi künnlevőségek cessióit is, melyek a bizományi áruval tárgyilag épp oly kevéssé azonosak, mint a befolyt vételár, a Cst. 43. §-ával kapcsolatosan elfoglalt álláspontjából kifolyólag megtámadhatóknak kellene kinyilvánítani és épp úgy a tulajdonjog fentartásával eladott áruknak a csődnyitás előtt befolyt és az eladónak kiszolgáltatott vételárát is. Ha pedig ad absurdum kívánnám vinni a téves jogelv folyományait, úgy a haszonkölcsönbe, vagy bérbeadott tárgyak jogtalan eladásából befolyt ellenértékre vonatkozó tulajdonjogi igényt, helyesebben megtámadhatatlanságot sem lehetne elismerni, ha ez a bérlő vagy haszonkölcsönző csődjébe a csődnyitás után be nem folyt ugyan, de a tulajdonosnak a csőd előtt mégis sikerült megkapnia az ellenértéket. Egyik vidéki törvényszék, nyílván a szóbanforgó két kúriai ítélet hatása alatt egy csődmegtámadási perben máris oly ítéleti kijelentést tett, amely arra enged következtetni, hogy a kúriai ítélkezés — principiis obsta — nem fog nyomtalanul elmúlni a csődjogi judikaturában. Az említett törvényszék a következőket mondja ítéletében: „Mellőzte a bíróság annak megállapítását, hogy a felmutatott szerződés alapján az alperes és a vb. felperesi cég között bizományi ügylet, vagy megbízási jogviszony állott-e fenn, mert a fentebb kifejtettek alapján akár egyik, akár másik jogviszony állott fenn, az jelen per kimenetelére döntő befolyással nem bir. Ügyszintén mellőzte a bíróság az alperes által felhozott azon körülmény igazolását, hogy a megtámadott és a teljesített fizetések mind az alperes nevében számlázott árukra és az alperes részére eszközöltettek, mert a fentebb kifejtettek szerint a per érdemi elbírálására ezen körülmény döntő befolyással nem bir."