Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

191 heti, amiből következik, hogy a csődnyitás előtt befolyt ér­ték kiadását nem követelheti, hanem arra nézve csak kö­telmi alapon, mint csődhitelező léphet fel. A jelen esetben a nem vitás tényállás szerint a megtámadott fizetések a csődnyitás előtt teljesíttettek, tehát ha ezek az alperes bizo­mányi áruinak vételára fejében folytak is be a közadóshoz, ezen kifizetések a csődtörvény 27. §-ában meghatározott feltételek fenforgása esetén megtámadhatók." Még prágnánsabban — de szerintem még helyteleneb­bül — szól a m. kir. Kúriának 1931. március 5-én kihirde­tett P. VII. 8220/1929. számú ítélete a bizományi áruk vé­telára fejében befolyt és a megbízónak kiszolgáltatott össze­gek megtámadására vonatkozólag és pedig: ,,A bizományi áruk a megbízó tulajdonai. Ennélfogva ezek a dolgok, ha megvannak a tömegben, a csődtörvény 42. §-a értelmében visszakövetelhetők. De az eladott áru értéke tekintetében, ha az a csődnyitás előtt folyt be a /ő­megbe, (Cst. 43. §-a) a hitelezőt külön kielégítési igény nem illeti, mert a hitelezőnek az eladott bizományi áruk értékére dologi joga nincsen, ennek hiányában pedig a Cst. 42. §-a értelmében külön kielégítést nem igényelhet." Az idézett két határozatból, melyeknél a reménynek csak igen halvány árnyékával, vagy inkább sehogysem lehet kiolvasni, hogy a csődönkívüli tulajdonra nem vonatkoznak, szeretnék mindjárt egy mellékkövetkeztetést levonni, amely következtetés azonban megdönthetetlen folyománya a leg­felsőbb bíróság részéről mindkét határozatban kimondott elvnek. Ha ugyanis a bizományi áruért a csődnyitás előtt be­folyt készpénzre a megbízónak dologi joga és külön kielé­gítési igénye nincsen, akkor fogalmilag ki van zárva a bizo­mányosnak büntetőjogi felelőssége, illetőleg ki van zárva a bizományi sikkasztás olyankor, amikor a bizományos a bi­zományi árukért befolyt ellenértéket zsebrevágja vagy saját céljaira fordítja és eszerint bizományi sikkasztás csak akkor forogna fenn, ha a bizományos a bizományba vett árukat természetben eldugja. Mihelyt eladja vagy elkótyavetyéli és pénzt kap érte, akkor a pénzre vonatkozólag már bünte­tőjogi immunitást élvez és bottal ütheti a nyomát a megbízó az ő pénzének, amelyről eddig úgy tudta, hogy a kereske­delmi törvény értelmében az ő tulajdonát képező és az ő részére eladott bizományi áruért befolyt pénz épp úgy az övé, mint maga a bizományi áru, vagy mint az a pénz, ame­lyet az inkasszáns a megbízó részére beszed. A bizományi sikkasztások eddig ismert elkövetési módja, a vételár jogel­lenes felhasználásában és saját célokra fordításában állott, nem pedig az árunak ín natura való elsikkasztásában. Ha a kúriai ítéletekben kifejezett jogszabály megáll, akkor jó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom