Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

180 ponton is erősen aktívnak mutatkozott. A főelőadmány 138. kérdésénél találjuk az idevágó érvanyag részletes feldolgozását. Ez érvanyagból kiképződött megoldás szembefordulást jelent a tervezet tartalmazta irányzattal, amennyiben a hagyomány zálog- és jelzálogterhét az örökös és hagyományos egymásközötti viszonyában az örökössel kívánja viseltetni; ha pedig ez álláspont nem találna törvényhozási elismertetésre, akkor legalább is olyankor, amikor a zálogjog személyi teher biztosítására szolgál. A polgári törvénykönyvnek még a háború előtt megjelent javaslata és annak indokolása az osztó igazságot keresvén az első szöveg egyoldalú beállítottságával szemben casuistikus megoldásokat hoz. Ehhez képest az örökös és hagyományos közti viszonylatban csak az olyan jelzálogos teher viselését hárítja át egészen az örökösre, amelynek a hagyományozott ingatlannal való kapcsolata merőben esetleges (végrehajtási zálogjog, értékpapíron alapuló biztosítéki zálogjog). Erre mutat rá továbbá az, hogy még a hagyomány tárgyához szorosan kapcsolódó zálogjogoknál is különböztet a javaslat egyfelől az olyan jelzálogos követelések között, amelyeket a rendes gazdálkodás mellett az ingatlanból kell törleszteni és másfelől a többi ügyleti jelzálogjog között, amely e szempont alá nem vonható. A bizottsági szöveg ugyanezen az úton halad, vagyis különbséget tesz a terhek között azok jogi és gazdasági minősítése szempontjából akkor, amikor azok ki által való viselésének kérdésében tesz igazságot. A magánjogi törvénykönyv legújabb szövegének 1941. §-a visszakanyarodik az első szöveg álláspontjához; kétség esetében az örökös követelheti a hagyományostól a hagyományon biztosított zálog-, vagy jelzálogteher viselését. A polgári törvénykönyv álláspontjának ez ingadozása mellett érdemes felemlíteni az elmélet megállapítását. Dr. Almásí Antal ,,Ungarisches Privatrecht" c. munkájának 301. oldalán, e kérdéshez szólván hozzá, imigyen ír: ,,A hagyományos a juttatás erejéig a hitelezők részéről csupán másodsorban vehető igénybe, vagyis annyiban, ha az egyetemes örökösök nem tudták a vonatkozó követelést annak teljes egészében kiegyenlíteni." A hozzászólás szűkszavú, de azért a tendenciát, mely szembe fut az első szöveg és az utolsó javaslat irányzatával, eléggé mutatja. Ha a magánjogi törvénykönyv szövegeinek eltérő álláspontjai között a tárgyi helyesség szempontjából óhajtunk választást ejteni, — nézetem szerint nem az első és utolsó szöveg állásfoglalása mellett fogunk színt vallani. Amint már említettük, a vonatkozó érvek kimerítő felsorolását a Főelőadmány idevágó kérdésénél találjuk meg. Ehelyütt