Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Az előadóművész védelme a mechanikai előadásoknál

12 Az előadóművész védelme a mechanikai előadásoknál. Irta: Dr. Konrád Ernő ügyvéd. 1931. december 31-én lesz tíz esztendeje annak, hogy az Országos Törvénytárban kihirdettetett a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. t.-c. Az eltelt tíz esztendő azonban a technikai fejlődésnek száguldó iramban bekövetkezett olyan mélyreható eredményeit tárta fel, hogy új szerzői jogi törvényünk, amely 37 évvel fiatalabb az első idevágó törvényalkotásunknál, ma már nem elég friss. A technika haladása nyomán a jogvédelemre számottartó művészi teljesítményeknek gazdaságilag igen jelentékeny olyan új kiaknázási lehetőségei állottak és állanak elő, amelyekre a törvényhozó nem gondolhatott, amelyek azonban ma szabályozást követelnek. Problémák, házagok állottak elő, amelyek megoldásán a törvényhozási rendezésig is a bírói gyakorlatnak kell átsegítenie. A mechanikai előadásról az 1921. évi LIV. t.-c,-ben két helyen történik említés. A 6. §. 9. pontja szerint: ,,a szerző beleegyezése nélkül a műnek átvitele mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhető alkatrészeire a szerzői jog bitorlásának tekintendő". Az 52. §. pedig — miután a 49. §. megállapítja, hogy a nyilvános előadásra a szerzőnek van kizárólagos joga —* úgy rendelkezik, hogy: ,,A nyilvános előadás .joga kiterjed a 6. §. 9. pontjában említett mechanikai előadásra is." Lényegében teljesen azonos jogszabályt tartalmaz az 1922. évi XIII. t.-c.-be becikkelyezett, módosított berni egyezmény az irodalmi és művészeti művek védelmére. Ezen egyezmény 13. cikke a következőképen rendelkezik: „Zeneművek szerzőinek kizárólagos joguk van arra, hogy megengedjék: X. ezeknek a műveknek átvitelét oly készülékekre, amelyek ily művek mechanikai előadására szolgálnak, 2. az említett művek nyilvános előadását ilyen készülékekkel." Az idézett törvény, illetve nemzetközi egyezmény megalkotásának idején széleskörű ipari kihasználás tárgya volt zeneműveknek hanglemezek útján történő terjesztése, ismeretlen és amint a német Reichsgericht magát kifejezte, nem is sejtett kiaknázási lehetőség volt még a rádió és a hangosfilm. (,,. . . eine ausserhalb alles Berechnens und Vermutens liegende Bahn . . .") Az ebből a tényből folyó jogkövetkezményeket a bírói gyakorlat úgy a külföldön mint nálunk, le is vonta, amikor az a kérdés került döntés alá, hogy a rádió útján történő előadás joga, vagy a hangosfilm útján történő előadás joga a szerzőt vagy a kiadót illeti-e meg akkor, ha a szerző müvének minden néven nevezendő szerzői jogát a kiadóra, a rádió és a hangos-