Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

47 K. Az 1930: XXII. t.-c. életbelépése és végrehajtása tárgyában kiadott 3.300/1930. M. E. sz. rendelet 129. §-ának rendelkezése szerint olyan esetben, midőn az adós az ügylet teljesítése végett szükséges búzát (vagy rozsot) gabonajegy kíséretében szerzi meg, a hitelezővel a gabona jegy megszerzésére szükséges költség méltányos megosztásában megegyezhet; ha azonban nem tudnak megegyezni, úgy az adós természetbeni szolgáltatás helyett a búzának (rozsnak) piaci árát szolgáltathatja, amelyből azonban a gabonajegy értékét nem vonhatja le. Az adott esetben a felek a gabonajegy költségének megosztásában nem egyeztek meg, az adós (felperes) azonban mégsem a piaci árat szolgáltatta, hanem búzát természetben, még pedig az általa megszerzett gabonalevelek kíséretében, úgy, amint azt a törvény 5. §. 1. bek.) rendeli. Ilyen esetről sem a törvény, sem a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, tehát abban a kérdésben, hogy a felperes a gabonajegyek költségének megtérítését az alperestől követelheti-e, a jegyrendszer céljából és általános elvekből kell kiindulni. A gabonajegy értéke a törvény rendszerében lényegében belső vám, amelyet a törvény célja szerint a termelőnek kell (a forgalmi áron felül) megkapnia. A közbenső forgalomban résztvevő személyek igénye tekintetében azonban a törvény nem rendelkezik. Ezt a kérdést a törvény az ő meg állapodásukra hagyja, illetőleg rendeleti szabályozásra utalja (56. §.), de az utóbbi tárgyban is kiemeli azt az alapelvet, hogy a gabona jegy értéke általánosságban a termelőt illeti. Mivel a perben szereplő búzamennyiség tekintetében a felperes a jegy értékét a termelőnek kifizette: ennélfogva abban az esetben, ha az alperes nem térítené meg a jegyek értékét a felperesnek, akkor ő (az alperes), noha nem termelő, ugyanazon búzamennyiség tekintetében szintén hozzájutna a jegyek értékéhez, még pedig akár akként, hogy a búza továbbadása alkalmával a jegy értékét is felszámítja, akár pedig úgy, hogy mint fogyasztó a métermázsánkénti 3 P-től mentesül. Ez nyilvánvalóan nem folyik a termelő érdekét néző törvény céljából, a felek közötti viszonyban pedig az alperes olyan gazdagodására vezetne, amelyre jogalap nincsen, mert a 3.300' 1930. M. E. sz. rendelet rendelkezéseiből általában sem következik, hogy az alperes a jegyek értékét megtarthassa. Amint ugyanis fentebb már ki volt emelve, a rendelet olyan esetről, amilyen a peres felek között felmerült, kifejezetten nem rendelkezik. A bevezetésben ismertetett 129. §-nak második mondatából még nem következik az, hogy ha az adós nem élt a piaci áron fizetés jogával, akkor a gabonajegy értékének megtérítését nem követelheti abban az esetben sem, ha a követelés általános elvek szerint egyébként alapos. Sőt a rendelet egyéb . rendelkezéseiből, vagyis a szabályozás egész módjából arra kell következtetni, hogy a rendelet is abból indult ki, hogy a búza-hitelezőnek általában nincs igénye arra, hogy a búza értékén (piaci árán) felül még a gabonajegy értékét is a maga hasznára fordíthassa. Ilyen szellemben rendelkezik ugyanis a rendelet 19—26. §-a azokról a jogviszonyokról, ahol a búza nem természetben jár, hanem csak mint értékmérő szerepel. Ha pedig a búzában természetben tartozó fél maga termelte búzát szolgáltat, a hitelező akkor