Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

40 résre nézve egyenlő joghatályu lehet a választott bírósági kikötés érvé­nyességének és hatályosságának utólagos elismerésével. Ámde az ilyen elismerés csak azt vonhatja maga után, hogy a felpe­res érdemben elutasíttassék a választott bírósági szerződés (kikötés) ér­vénytelenségének, illetve hatályvesztésének megállapítása iránti jelen per­beli keresetével, egyáltalán nem érinti azonban az ezúttal egyedül eldön­tendő azt a kérdést, vájjon az ilyen per mely bíróságnak a hatáskörébe tartozik. A kifejtettek szerint nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság az­zal, hogy helybenhagyta az elsöbíróság ítéletét annyiban, amennyiben a vál­lasztott bírósági szerződés (kikötés) érvénytelennek, illetve hatálytalannak kimondására vonatkozó kereseti kérelemre nézve elvetette L. Károly I. r. alperesnek a Pp. 180. §. 2. bek. 4. pontjára alapított pergátló kifogását. Ha a választott bírósági szerződés (kikötés) érvényesnek és hatályos­nak bizonyul, akár a felperesnek az előző perbeli — fent kiemelt — elisme­rése miatt, akár azért, mert a felperes által állított feltevés, illetve megegye­zésszerü hatálytalanítás egyáltalán nem volt, vagy pedig csupán a közkere­seti társasági (magánjogi) szerződésre vonatkozott, — akkor magának en­nek a közkereseti társasági (magánjogi) szerződésnek érvényessége és ha­tályossága felöl — a kifejtettekhez képest — a rendes bíróság nem ítélkez­hetik, — hanem csupán a választott bíróság. Eszerint azt, vájjon magának a közkereseti társasági (magánjogi) szer­ződésnek érvényessége, illetve hatályossága felől a rendes bíróság, vagy a választott bíróság hivatott-e az eljárásra, csak a választott bírósági kikötés érvényességének, illetve hatályosságának érdemi jogerős elbírálása után lehet eldönteni, addig tehát az idevonatkozó pergátló kifogás tárgyában a m. kir. Kúria nem határozhat. A kereset L. Károly I. r. alperes ellen (másodlagosan) arra is irányul, hogy a bíróság a Kt. 100. §-a alapján mondja ki a közkereseti társaságnak feloszlását, ami arra az esetre vonatkoznék, ha a közkereseti társasági szer­ződés érvényes és hatályos lenne. Alaptalan ugyanis a felperesnek az az álláspontja, hogy a közkereseti társaság feloszlatásának kérdésére azért nem terjedhet ki a választott bí­rósági kikötés, mert a Pp. 2. §. második bek. 5. pontja és 33. §-a szerint az ilyen perek értékre tekintet nélkül törvényszéki hatáskörbe és kizárólag annak a bíróságnak az illetékességéhez tartoznak, amelynél a céget beje­gyezték, (vagy az bejegyzendő lett volna), az pedig nem tehető fel, hogy a törvény választott bíróságra engedjen bizni olyan ügyet, amelyben azt sem engedi meg, hogy az államnak más bírósága ítélkezzék, mint amelyet ö kijelölt. Hiszen a Pp. 767. §-a a választott bíróság kikötését csak arra az esetre zárja ki, ha a felek a szerződés tárgyáról (magánjogi értelemben) szabadon nem rendelkezhetnek. Ilyképen tudatosan elejtette a választott bírósági ha­táskörnek a korábbi perjogi szabályokban (1868. évi LIV. t.-c. 495. §-a a tör­vény 53. §-ára utalással) érvényesült azt a korlátját, hogy a felek nem ru­házhatják választott bíróságra olyan peres ügyeik eldöntését, melyekben a rendes bírói illetékességtől eltérésnek nincs helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom