Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet törvényessége és hatályossága

338 hatályossági esetek felé tendál; cikkének bevezető sorai, felépítése, argumentációja, mind arra utalnak, hogy a Rendelet abszolút hatálytalanságán keresztül e gyakorlati eseteket kívánja kizárni a Rendelet biztosította jogvédelmi eszközök hatóköréből. Elhagyva a Rendelet kisebb jelentőségű szabályait, egyedül a haszonbér bírói megállapításának lehetőségét vizsgálom a felvetett két gyakorlati kérdéssel kapcsolatban és itt térek ki a rendelet indokaira is, igazolni kívánva azt, hogy a Rendelet indokai sem dőltek meg és így még a „cessante ratione lex ipsa cessat" elv vélt helyessége esetén sem lenne a Rendelet hatálytalansága megállapítható. Dr. Szilágyi Arthur Károly azon felfogásból indul ki, hogy a Rendelet létesülésének oka a pénzromlás, célja a haszonbér valorizációja, vagyis a korona értékromlása folytán összezsugorodott haszonbérnek a szerződés megkötésekor szándékolt nívóra való felemelése. Egyirányú mozgás: haszonbért emelő tendencia a haszonbérbeadó érdekében. Ezen álláspont alátámasztására ismerteti a rendeletek fejlődését. Az 1381/1919. és a 820,1920. M. E. sz. kétségtelenül alkalmasak is ezen vitatott tendencia bizonyítására, mert e rendelkezések csak a pénzben „megállapított haszonbér esetére vonatkoznak és csak a haszonbér felemelését teszik lehetővé". (231. o.) E rendeletek szövege önmaga kifejezi azt a tényt, hogy azok egyedül a haszonbér felemelésének céljából vehetők igénybe, tehát a haszonbér valorizálásának célját szolgálják. Ezen kizárólagos tendencia azonban már megtörött a 6270 1921. és az 5776/1922. M. E. sz.^ rendeletek koncepcióján. E rendeletek ugyanis már úgy a terményben, mint a pénzben megállapított haszonbér eseteire vonatkoznak és úgy a haszonbér felemelését, mint a haszonbér leszállítását lehetővé teszik. Akkor, midőn e rendeletek a terményhaszonbér megváltoztatását is lehetővé tették, a létesülési indokaik közül a pénzromlást önmaguk vetették ki; akkor pedig, amidőn a haszonbérlőnek a haszonbér leszállítására adtak eszközt, a haszonbérvalorizációt mint egyedül megvalósítandó célt küszöbölték ki célmotívumaik sorából. A két első rendelet ismertetésénél még mondhatta dr. Szilágyi Arthur Károly, hogy e rendeletek kizárólagos célja a valorizáció, de a kél utóbbi rendeletben már meg kellett találnia a valorizáción túlmenő tendenciát, azt az elvet, amelyet a 6140/1923. M. E. sz. rendé-