Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Hiteljogi és kényszeregyezségi bírói gyakorlat 1926 óta

45 általában nőtt magának a bírósági jogalkalmazásnak helyzeti energiája. A kül- és belpolitikai háttérnek az utolsó két évtized során való többszöri változása a civilis jogterületeken is sok vonatkozásban többszörös átalkalmazkodást kívánt Az átformálási folyamat csak kevéssé a törvényhozás termében, sokkal inkább a bírói fórumok előtt folyt le. A háborús és háború utáni rezgések jogbizonytalanságot és régi tételek megingását vonták maguk után, ami szükségessé tette a bíróság megkérdezését oly esetek hosszú sorában, amelyeket azelőtt vagy maga a ma perrel fellépni kényszerülő fél, vagy végső esetben az ügyvéd döntött el. A soká húzódó gazdasági válság az ú. n. perenkívüli alkotásoknak és rendezéseknek lehetőségét mind ritkábbá, a bírói jogsegély igénybevételét mind sűrűbbé teszik. Mindezek mint együtthatók eredményezik végső soron a jogalkalmazásnak és következéskép a jogalkalmazásban jelentkező tételeknek és elveknek nagymérvű tekintélygyarapodását. De eredményezi egyiittal — a bírói fórumok és esetek sokaságán keresztül — azt is, hogy mind fontosabb és mind nehezebb az eligazodás az apró és nagy, csak idősorban rendezett, egyébként logikai nézőpontból teljesen szerteszórt döntésanyag úttalanságában. Aki itt a mindennapi kutató számára rendet teremt, nemcsak hasznos, de elengedhetetlenül jelentős munkát végez. A rendteremtés pedig áll a döntések gyűjtéséből, selejtezéséből és csoportosításából. Az ily munkáknál azonban megteremtésük közben, a specifikációnak egy különös esete is előáll. Mire elkészülnek, nemcsak .döntvénytárak, hanem egyúttal az illető jogágazatnak szinte teljes kézikönyvei. Csak maguknak a törvényi, vagy szokásjogi alaptételeknek újrabeiktatása hiányzik, de ezek vagy átmentek már vérünkbe, vagy a döntések szövegében dióhéjban, esetleg kiterjedten elismételtetnek, vagy végül a döntés tartalmából logikailag következnek, — vagyis hiányuk nem anyagi, csupán formai hézag. , Dr. Varannai és dr. Nyulászi munkája a kitűzött célnak, a jogászvilág átgondolt, jól rendszerezett vezetésének kiválóan megfelel; a cél elérésében szükségelt eszközt, a joggyakorlati döntésanyag pontos gyűjtését, lelkiismeretes selejtezését, élesszemű csoportosítását tökéletességgel szolgáltatja. Már elöljáróban kiemeltem, hogy az ilyen munka mennyiségileg és technikailag igen sok gondot kíván. Itt még hozzáteszem azt, hogy ezenkívül önmegtartóztatást is: a sok apró tételből csak a lényegeset közölni, nehogy a rendszertelen úttalanság helyére rendszerezett útvesztő kerüljön. A társszerzők minderre a kellő figyelmet fordítván, munkájuk jó és ami talán enél is fontosabb: megbízható. A részletekről szólanom felesleges — a rendszeres lexi-