Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Széljegyzetek az egyszerűsítési törvényhez

35 jog Tára 1922. 76. sz., úgylátszik ellene az ugyanott idézett P. III. 1852/1920. sz. ítélet.) Magánjogi záros határidőkre vonatkozik az a praxis^ amelyet Kovács Marcell idéz kommentárja II. kiadásának 946. oldalán: a csődmegtámadási kereset hat havi határideje befejeződik az utolsó napra eső ünnepnappal; viszont nem késett el az ipartv. 176. §-a alapján beadott kereset a kilencedik napon, ha a nyolcadik nap ünnepre esett. Ismét a szigorú álláspontot tükrözi vissza a P. VII. 9090/1926. sz. ítélet (Jogi Hirlap 1927. 2045.) a tőzsdeviszonyokban előírt 90 nap magánjogi záros határidő, a június 30-án beadott kereset tehát elkésett, ha a 90 nap Péter-Pálkor fejeződött be. Kétségtelen, hogy a Kúria döntésének megvan a dogmatikai alapja, mert jelenlegi jogszabályaink különbséget tesznek anyagi jogi és eljárásjogi határidők között. Azonban önként felmerül a kérdés, van-e mélyebb alapja ennek a disztinkciónak 1 Igazságos-e, hogy valakit egy nap miatt, amidőn a jogszabály értelme kétes volt, jogától örökre elessünk 1 Nem lett volna-e helyesebb az életbeléptetési rendeletben szabályozni a kérdést és elvárni a rendelet szövegezőjétől, hogy megnézze a naptárt, mikorra esik az általa kitűzött határidő végpontja! Méltájiyos-e hogy ennek a szövegezési hiánynak a felek adják meg az árát! De eltekintve a konkrét kérdéstől, nézetem az, hogy semmiféle juris rátió nem indokolja ennek a kérdésnek eltérő szabályozását az anyagi és alaki jogban és semmiféle érdeket nem sértene, ha a kérdést egységesen úgy döntenők el, hogy minden határidő, amelynek végnapja ünnepre esik, a a legközelebbi köznapon fejeződnék be. Ezt kívánja a jog sokat emlegetett egyszerűsítésének szempontja is. Dr. Vági József Széljegyzetek az egyszerűsítési törvényhez. A törvény életbelépését követő első hétköznapon^ a központi járásbíróság aulájában nagy csoportokban álltak és tanakodtak az ügyvédek. Mikor egy csoporthoz odaléptem, megtudtam, hogy arról vitatkoznak, vájjon lehet-e a 100 pengőn aluli, a községi bírósághoz utalt ügyeket,^ úgy mint eddig, a járásbíróságnál fizetési meghagyás útján érvényesíteni. Nemleges esetben azt jelentené ez a szabályozás, hogy ügyvéd nem vállalhatná 100 pengőn aluli ügyeket, melyek pedig a perek nagy többségét alkotják, mert a községi bíróság nem állapít meg költséget. ^Vagyis a félnek vagy jogosult alkalmazottjának személyesen kellene ezeknek az ügyeknek utána járni, ami e pe-