Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

174 javait: jóhírnevét és hivatására alkalmas voltát bántalmazta". A tiltott közlés vétsége nem lehet alapja sajtójogi kártérítési kötelezettségnek, tehát a St. 39. és 40. §-a alkalmazásának. A tiltott közlés ugyanis nem sajtóvétség. Nem azért büntetendő az ily közlés, mert a sajtótermék tartalma büntetendő, hanem azért, mert a sajtótermék tartalmán kívüleső tény: a hatósági engedély hiánya ceszi büntetendővé. Lehet teljesen közömbös tartalma is az ily közleménynek, mégis büntetés alá esik a közlés ténye. A tartalom közömbös, csak az a döntő, hogy a hatósági elintézés milyen szakáról van szó és hogy van-e hatósági engedély a közlésre. Minthogy a sajtótörvény szerinti kártérítési kötelezettség alapja csak a sajtótermék tartalma és a sajtójogi kártérítési kötelezettség is a, St. 32. §-ának korlátai között érvényesíthető: tiltott közlés esetében is csak akkor lehet a ÍSt. 30. és 40. §-a alapján kértérítést követelni, ha a büntetőjogi tilalom alá eső közlemény tartalma, függetlenül a közlési tilalomtól és a hatósági engedély hiányától, önmagában is tilosnak tekinthető, habár nem is rágalmazás vagy becsületsértés, hanem csupán magán jogilag tiltott cselekmény. Nem helyes tehát a Kúria P. VI. 3579/1928. sz. határozatának indokolásában az, hogy a tiltott közlést együtt említi a rágalmazással és becsületsértéssel, mint ezekkel egyenrangú alapját a sajtójogi kártérítési kötelezettségnek. Helyes ellenben a Kúria felfogása abban az irányban, hogy a nemvagyoni kár miatt járó elégtétel mértékének megállapítása szempontjából a szerző vagyoni viszonyai irányadók, nem a kiadóé. Helyes a törvény szövege szerint azért, mert a kiadóvállalat stb. kártérítési felelőssége másodlagos, szubszidiárius, csak az „elítélt" vagy „elmarasztalt" személytől való behajthatatlanság esetére szól. Tehát az összeg megállapításakor egységesen kell az irányadó tényezőket megítélni. (Mindez nem jelenti azt, hogy a szerző ellen hozott ítélet jogereje kiterjedne minden további nélkül a kiadóvállalatra stb. is.) Ahhoz sem férhet szó, hogy a Kúria szerint olyankor, ha nem a közvetlen sértett, hanem felesége követel vagyoni kárt, a méltányosság megítélése szempontjából a vagyoni viszonyok mérlegelése tekintetében nem a feleségnek, hanem a közvetlen károsultnak vagyoni viszonyait kell figyelembe venni. (P. I. 812.) A nemvagyoni kárért követelhető pénzbeli elég-tétel után kamatot megítél a Kúria, de nem egységes a gya-