Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

172 pénzbeli elégtételnek. (1930. I. 10. P. VI. 2190/1929.) A cikk tévességének elismerése és a sajnálkozás kifejezése, ha ezt a sértett a bűnvádi eljárás során elég-tételül elfogadta és ennek alapján a főmagánvádat elejtette, csak a bűnvádi per sorsára hat ki. Ez az „elégtétel" csak annyit jelent, hogy a sértett nem tartja szükségesnek a vádlott megbüntetését. A bűnvádi pernek a büntetés a tárgya. Csak mellékesen, bűnösség megállapításával kapcsolatban engedi meg a törvény a bűncselekményből eredő magánjogi igénynek érvényesítését a bűnvádi perben, s magánjogi igény a nemvagyoni kárért járó pénzbeli elégtétel is. Különben is a sértett maga dönti el, hogy a vádlott nyilatkozatával adott elégtétel elegendő-e nemcsak ahhoz, hogy a büntetés elmaradjon, hanem ahhoz is, hogy a nemvagyoni kárért követelhető pénzbeli elégtétel is tárgytalanná váljék. Az ily elégtételre a vádelejtésnek csak hatásköri (bíráskodási) jelentősége van, az, hogy a pénzbeli elégtétel tárgyában a büntetőbíróság többé nem határozhat. A büntetőbíróság előtt nem jön létre egyesség az ily esetekben, a sajnálkozás elfogadása nem szerződés, hanem pusztán a vádelejtésnek belső motívuma. A vádelejtés pedig közjogi aktus, és csupán közjogi jelentősége van: büntetést nem követelhet a sértett, mint főmagánvádló. Nincs alapja tehát annak, hogy az ilyen sajnálkozó nyilatkozat elfogadása alkalmával kifejezetten fenn kellene tartania a sértettnek magánjogi igényét —• így a nemvagyoni kár miatt követelhető pénzbeli elégtételre való igényét is — ahhoz, hogy az ily igényt utóbb polgári perben érvényesíthesse. Ezt a Kúria is csak a nemvagyoni kárért követelhető pénzbeli elégtételre vonatkoztatja. Az „elégtétel" szónak azonban nincs ily varázsereje. Ez a szó mást jelent a büntetőper szempontjából és mást kártérítési szempontból. A büntetőperben csak motívum a vádolójtésre, ellenben magánjogi szempontból az elégtétel vagyoni jelentőségű, amire a vádelejtés mint ilyen nem hat ki. Egyről lehetne szó legfeljebb az ily vádelejtéssel kapcsolatban: megfelel-e a méltányosságnak az, hogy pénzbeli elégtételben részesüljön az olyan sértett, aki nem tartotta szükségnek a vádlott cikkíró megbüntetését kívánni a büntetőperben. Ám maga a Kúria más vonatkozásban függetlennek tekinti a büntetést a pénzbeli elégtételtől. A nemvagyoni kár mértékét nem csökkenti a Kúria szerint az, hogy a cikk miatt büntető ítéletet hoztak. Ennek a másik oldalon csak az felelhet meg, hogy nem zárja ki a pénzbeli elégtételt az, ha a sértett nem kíván büntetést.