Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog
ö4 beli következtetéssel nem fogadta el a fellebbezési bíróság valónak Solti János tanú vallomása alapján azt, hogy az alperes a jogügylet megkötése érdekében maga javasolta annak feltételeit és ö kötötte magát a díj magyar koronában való fizetéséhez, azonban ez a panasz szintén alaptalan. A S. János vallomása ugyanis éppen ellenkezően azt tartalmazza, hogy a Magyar Ált. Takarékpénztárnál kezelt magyar Leróna letét felhasználása a felperes javaslata folytán történt és nincs adat ebben a vallomásban arra, hogy az alperes, ha mindjárt ö kezdeményezte is az ügylet megkötését s állapította meg annak egyéb feltételeit, bármely oly feltételt vagy kikötést ' javasolt volna, mely elől a feperes ki nem térhetett. A fellebbezési bíróság tehát jogszabálysértés nélkül döntött akként, hogy a felperesnek az egyezmény 4. cikkének 3. a) pontjában foglalt jogszabály értelmében megnyilvánult akarata szerint történt a díj magyar koronában való kiegyenlítése. Alaptalanul panaszolja a felperes azt is, hogy az egyezmény 4. cikkének 3. a) pontja alá nem tartoznak azok a biztosítások, amelyeknél a díj egy összegben nyert kiegyenlítést, hanem csak azok, melyeknél a díjak visszatérő időszakokban fizettetnek. Az egyezmény ugyanis ily megkülönböztetést nem tesz, ily különbség megtételére annak értelmezése sem nyújt alapot, annak pedig, hogy az egyezmény, mint államszerződés létesítését megelőző tárgyaláson s annak szövegezésében az alperes jogi képviselője is résztvett, a szabály vitás értelmének megállapításánál jelentősége nincs. Az eddig kifejtettek szerint az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására alap nincs. (1930. dec. 4. — P. VII. 5658 1929.)
