Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - A gyermekek, fiatalkorúak és nők védelme a munka jogában

130 \onatkozó jogerőt jelentő végzést. Hogy aztán mit jelent az ügyek menetelénél az, ha a vátr ívek nem jönnek vissza és nem lehetséges jogerőre emeltetni a végzést csak egy vétív elmaradása miatt is. pl. különösen a végrehajtási jog feljegyzését, vagy ilyen jelzálogjog bekebelezését elrendelő végzést, hogy mit jelent ez az ország hitelképessége szempontjából, amikor az említett végzések meghozatala, bejegyzése, kikézbesítése 3—4 hónapi, sőt több időt is vesz ma igénybe, azt csak a gyakorlati életben mozgó ember, különösen az ügyvéd tudja megérezni és belátni, akit hitelező, nagyon sokszor külföldi ügyfele sürget. Úgy látszik, nem érti ezt az a hivatalnok, aki íróasztala mellett ugyan jó szándékkal foglalkozik a kérdéssel, de semmiesetre sem tudja, hogy a kisbíró uramnak heteken át nem akaródzik kikézbesíteni ós a jegyző uramnak heteken át nincs ideje a kikézbesítésről szóló vétíveket visszaküldnei. Ellenben közismert, hogy a m. tkir. posta, ha drágán is, de gyorsna és pontosan működik. A postai alkalmazott valóságos katonai fegyelemnek van alávetve, tart felettes hatóságától, kisbíró uram legfeljebb nem részesül abban a szerencsében, hogy tíjból megválasztják. A telekkönyvi kikézbesítésről a tkvi rendelet 140. §-a intézkedik, amelynek 1885-ből eredő szabályait fentartotta az 1861. évi országbírói értekezlet az ideiglenes törvénykezési szabályok javaslatának 152. §-ának, azzal a megjegyzéssel, hogy a kézbesítést az 1840 : IV. t.-c. II. részének 14. fejezete szerint kell teljesíteni. Érdekes az évszámokat megfigyelni, hisz közel egr évszázadot jelentenek. Egy évszázadot a mai rohanó időben! Természetes dolog, hogy sem a tkvi rendelet, még kevésbé az 1840 : XV. t.-c. nem is említi a postai kikézbesítést. Postaügyünk akkor még fejletlen volt, nem ismerték a bírói határozatoknak postán való kikézbesítését. Posta útján való kézbesítésről először az 1868 : LIV. t.-c. 271. §-a intézkedik. Ez a törvényes szabály nem zárja ki a legfontosabb kézbesítvények, a keresetre hozót első végzésnek saját kézbe, posta útján való adását sem. Már pedig a tkvi rendelet 140. §-a is kimondja, hogy tkvi végzésekre, melyek saját kézbe kézbesítendők, a polgári pererndtartásnak az első kereset folytán hozott végzés kézbesítését tárgyazó szabályai alkalmazandók. Hogy a tkvi végzéseket mégsem kézbesítették posta útján, annak oka nemcsak az volt, hogy az 50—60 év előtti tkvi forgalom ezt még nem kívánta meg. hanem az is, hogy a telekkönyvet, az evvel egybefüggő eljárást, bár sok esetben bekapcsolódott a polgári peres eljárásba, valami külön önálló, ettől érintetlen jogterületnek tekintették. A dolog természetéből kifolyó e jelenségnek pl. kifejezést ad az 1868:LIV. t.-c. életbeléptetésével megjelenő miniszteriális intézkedések közül az 1869 május 1-én a bírói ügyvitel tárgyában készített I. M.