Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

10 állam a rendes bíróság előtt perelhető az olyan kárnak megtérítésére, amelyet hivatalnokai a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban jogellenes cselekménnyel okoznak. Ámde a katonai szolgálati (közszolgálati) viszonyban a felettes hatóság intézkedéséből, például vala.mely kereseti foglalkozásnak — bár tárgyilag indokolatlan — eltiltásából eredő hasonló sérelmeket, ha vagyoni hátrányt okoztak is, polgári per útján nem lehet orvosolni, még pedig akképen sem, hogy az állam a kár megtérítésére köteleztessék, mert ezeknek a kérdéseknek, így például a vett parancs törvényszerűségének perbeli tárgyalása, vagyis a szolgálati viszonynak elvként való perbevonása a katonai szolgálati viszony lényegével és természetével általában nem fér össze; olyan különös szabály pedig nincsen, amely ezt az eldöntés alatt áll, vagy ahhoz hasonló esetben mégis megengedné. K. A fellebbezési bíróság1 a hatáskör kérdésében helyesen fejtette ki, hogy az állam a rendes bíróság előtt perelhető az olyan kárnak megtérítésére, amelyet hivatalnokai a hatáskörükhöz tartózó hivatalos eljárásban jogellenes cselekménnyel okoznak. Ezt a Hatásköri Bíróság is kimondotta az 1929. Hb. 56/4. szám alatt hozott határozatában. Az említett szabály azonban erre a peres ügyre nem alkalmazható és a m. kir. Kúria azalább kifejtettek alapján úgy találja, hogy ennek a vitának eldöntése nem tartozik polgári perútra. (Pp. 180. §-ának 1. pontja.) A felperes kárkövetelésének a keresetben előadott ténybeli alapja ugyanis az, hogy őt mint nyugállományú őrnagyot a m. kir. honvédség főparancsnoka fehívta arra, hogy hagyja abba a forgalmi adó-ellenőri foglalkozását, vagy pedig mondjon ie a tiszti rendfokozatáról, mert különben a főparancsnok a tiszti rendfokozatnak megvonása iránt fog intézkedni. A felperes szerint ez a felhívás tárgyilag indokolatlan és jogellenes volt, de ő a kilátásba helyezett hátránynak (a rendfokozat megvonásának) kényszere alatt annak mégis eleget tett, adó-ellenőri állásáról lemondott és így az adó-ellenőri kereset összegével felérő kárt szenvedett. Ennek a megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Ezekből kitűnik, hogy az alperes ezzel a perrel lényegében véve azt az — állítólagos — sérelmet akarja orvosolni, amely őt nyugállományú tiszti minőségében, tehát az állammal szemben fennálló viszonyában felettesének rendelkezéséből érte. Ámde a katonai szolgálati (közszolgálati) viszonyban a felettes hatóság intézkedéséből, például valamely kereseti foglalkozásnak — bár tárgyilag indokolatlan — eltiltásából eredő hasonló sérelmeket, ha vagyoni hátrányt okoztak is, polgári per útján nem ehet orvosolni, még pedig akképen sem, hogy "az állam a kár megtérítésére köteleztessék, mert ezeknek a kérdéseknek, így például a vett parancs törvényszerűségének perbeli tárgyalása, vagyis a szolgálati viszony-