Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

7 felhatalmazás alapján, hogy a kormánybiztosok javslata folytán kijelölte az I. rendű alperes területén fekvő közvagyonból az L rendű alperes részére többek között a kereseti ingatlant is magában foglaló 1788. hrszámú ingatlant. Egyben elrendelte, hogy a községek részére juttatott ingatlanokat a kormánybiztosok a helyszínen jelöljék ki és egyúttal jelöljék ki az egyházi illetményföldek területét is. Ennek következtében a kiküldött kormánybiztos 1928. június 5. napján kijelölte a II. rendű alperes részére illetményföldül a kereseti ingatlant is magában foglaló 1788. hrsz. ingatlant f>0 hold terjedelemben. A kormánybiztos a kijelölt illetményföldet az ugyanakkor felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a II. rendű alperesnek azonnal birtokba adta azzal, hogy 1928. október 1-én kezdheti művelni. E tényállás okszerűen arra a következtetésre vezet, hogy a jelen esetben a sommás visszahelyezési per jogalapja: a tilos önhatalom hiányzik. Mert abból, hogy a m. kir. belügyminiszternek a minisztertanács adta felhatalmazás alapján hozott rendelete juttatta a kereseti ingatlant z I. rendű alperesnek, és, hogy a jelzett belügyminiszteri rendelettel reá ruházott jogkör keretében a kormánybiztos mint hatósági közeg a kereseti ingatlant a II. rendű alperes illetményföldjének kijelölve, azt ennek birtokába adta, — kétségtelen, hogy a II. rendű alperes nem önkényesen, tilos önhatalom útján, hanem hatósági intézkedés folytán jutott az ingatlan birtokába; és így alperesekkel szémben a sommás visszahelyezésre irányuló keresetnek helye nincs. Ezért a fellebbezési bíróságnak a per főtárgyáról rendelkező döntése jogszabályt nem sértván, a felperes felülvizsgálati támadása sikerre nem vezethetett. (1930. nov. 26. — P. V. 7672 1929.) 10. Mt. 734. §., Tkr. 65. §. — Külföldi pénznemben meghatározott követelés erejéig bekebelezett jelzálogjog. — A külföldi valutában, mint számolási értékben kifejezett követelés is pontosan meghatározza a bejegyzett követelés számszerű összegét. Az állandó bírói gyakorlat a zürichi valutajegyzést az átértékelésnél általában irányadó értékmérőül elfogadta s ennek nyomán a telekkönyvi rendtartás 65. §-ának is oly értelmezést adott, amely szerint a zálogjog a telekkönyvbe számolási értéknek pénzbeli egyenértékében meghatározott követelés erejéig is bejegyezhető. E törvénykezési gyakorlat az 1927. évi XXXV. tc. 7. §-a, mely a követelésnek külföldi pénznemben, vagy számolási értékben pénzbeli egyenértékében való jelzáíogi bejegyzését megengedi, — nyilván nem változtatott. K. I. A perben csupán az az egy kérdés volt eldöntendő, hogy a zalaszentgróti 381. számú telekjegyzőkönyvben A. -j- 1. sor-