Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 4. szám - Közjog ellenes jogszabályszaporítások
162 kesébb elemei félnek a közgyűlésen felszólalni még- akkor is. ha tisztük vagy kartársaik kijelölése azt szükségessé teszi. A szónok bármiről beszél, a kartársak anélkül, hogy tudnák, hogy miről van szó, a bizottsághoz akarják az indítványt utasítani, csakhogy a szónok tovább ne beszéljen. A közgyűlés az a hely, ahol egyszer egy évben minden ügyvéd résztvehet a fontos ügyvédi kérdések megbeszélésénél, ellenőrizheti a kamarai tisztikar és választmány működését ős ez az a hely, hol a kamara vezetősége megkérdezheti az ügyvédség egyetemének véleményét, kikérheti döntését. Ha szólásszabadságról és alkotmányosságról sokat beszélünk és ha joggal tartjuk ezeknek megóvását ügyvédi kötelességünknek, ne járassuk le a saját parlamentünket és adjuk meg kartársainknak a szólásszabadságot akkor is, ha véletlenül bennünket a tárgy nem érdekel és ha a közgyűlés — évente egyszer — a vasárnapi időt egy kissé kitolja. Sz—i. Az Országos Ügyvédszövetség törvényelőkészítő és kari érdekeket védő bizottsága dr. Meszlény Artúr, dr. Kovácsy Dénes és dr. Braun Ferenc elnöklete alatt 1930 február 18., 19., 20., 25. és 26. napjain tartott folytatólagos együttes üléseiken vették bírálat alá az igazságügyminiszternek a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénytervezetét. A tervezet egyes rendelkezéseinél felszólaltak: Algái József, Baránszki Gyula, Fenyves Béla, Feuer Mihály, Frankéi Pál, Gaár Jenő, Gál Dezső, Gárdos Félix, Giskán Jakab, Grotta Vilmos. Hódy János, Kóla György, Konkoly Elemér, Leopold Elemér, Mazgon Sándor, Nagy Dezső Bálint, Nyulászi János, Oppler Emil, Rapoch Géza, if j. Szigeti László, Teller Miksa, Wagner György, Weis István, Zoltán József, Zoltán Sándor és még többen. Az első folyamodásé bíróságok előtt való eljárás tekintetében különösen az előkészítés megszorítását tárgyazó rendelkezések tétettek beható megbeszélés tárgyává. Az a nézet alakult ki, hogy a tervezett megszorítás anélkül, hogy az eljárást egyszerűsítené, nagy mértékben veszélyezteti az igazságszolgáltatás legfontosabb érdekeit. A fellebbezési eljárással kapcsolatos rendelkezések megvitatása során a felszólalók egyöntetűen annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy az értékhatároknak — és pedig nemcsak a fellebbezési, hanem a többi értékhatároknak is — nem rendeletileg, hanem törvényben kell vszabályozást nyerniök. Elvben az eddigi állapotot tartják helyesnek s ellenkezik az új tények és bizonyítékok előadhatásának azt a megszorítását is, amelyet a tervezet kontemplál. A nyilvános előadásra korülő ügyek tekintetében a bizottsági ülés arra a belátásra jutott, hogy azoknak értékhatára a mai értékhatárhoz képesl jelentékenyen leszállítandó.