Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján
83 megtévesztették is, tartási kötelezettségén nem változtat. Az Ítélet a Javaslatnak az ujabb életviszonyokat figyelembe vevő szabályozását veszi alapul. A Javaslat 118. §-a kimondja ugyan az általános szabályt, hogy az önhibáján kivül különélő feleséget a férj hónaponként előre fizetendő járadék alakjában tartani köteles, de ezt a kötelezettséget pénzbeli hozzájárulásra lehet korlátozni, sőt a férjet >e kötelezettség alól fel lehete menteni, ha a felek szükségleteit, vagyoni és kereseti viszonyait figyelembe véve, iá méltányosság ezt kivánja. A Javaslat e szabályozása tükröződik vissza az ismertetett ítélet indokolásában, azonban ezen tulmenőleg érdekes és a méltányosságnak, az életviszonyoknak megfelel az indokolás az a része, mely azt emeli ki, hogy a férj abban bízott, hogy a családját tanulmányai elvégeztéig a felesége vagyonának jövedelméből és az igért apanageból fogja eltartani. A Kúria helyesen érzi, hogy mikor a férfit, ki a család eltartásának nagy felelősségét saját megfelelő jövedelem hiányában egy bizonyos Ígéretben bízva vállalja, amennyiben erre vonatkozólag a feleség szülei megtévesztették, őt cserbenhagyták, e felelősség alól fel kell menteni, illetve felelősségét enyhíteni kell. Az erkölcsi felfogás alapján sokáig húzódozott a joggyakorlat a házasságon kívüli szerelmi viszonyban élő nő bármilyen védelmétől. E tekintetben a Kúria a méltányosságot figyelembe véve, emberi érzéstől vezéreltetve, bizonyos védelmet fejlesztett ki. Azt hiszem, hogy akkor, mikor a férfitól elvárjuk, hogy házassága megkötésekor komolyan számot vessen azzal, hogy családját el tudja-e tartani, a komolyan gondolkodó férfit, aki ezt a felelősséget vállalja bizonyos feltevések alapján, ,a durva és súlyos esetekben a tartási kötelezettség alóli ideiglenes felmentése utján, esetleg a házassági megtámadási okoknak a súlyosabb ilyen irányú megtévesztési esetekre való kiterjesztésével, védeni kell. Amint a házasságon kívüli viszonyoknál a Kúria helyesen áttörte azt az elvet, hogy turpis causa okából, a liminie minden igény elutasítandó és tekintet nélkül az általános elvre, ahol a gyengébb, a kihasznált védelemre szorult, azt megvédte, ugy szakitanunk kell azzal a vérünkbe átment jogi elvvel, hogy az anyagiak a házasság köteléki részét nem befolyásolhatják, mert az etika kivánja meg, hogy aki felelősséget vett magára komoly meggondolással és e tekintetben csalárdul megtévesztették, a felelősség alól felsziabaditassék. Lesz alkalmam e kérdéssel dogmatikailag, de lege ferenda is foglalkozni. Az idők jele és helyes megértésen alapul a Kúria P. III. 7378/1928. számú 1929. október 2-án hozott ítélete, 6*