Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján

70 ^ Általában tehát tizennegyedik éve az a helyzet, hogy bíróságaink a. tulajdonközösség árverés utján való meg­szüntetése iránti igénnyel szemben, a kérelem alkalmait­lan időben való előterjesztése óimén a negáció álláspont­jára helyezkednek. Hogy a 14 év óta tartó ezen állandó gyakorlat elle­nére olyan nagy számban találkozunk a tulajdonközö>­ségnek árverés utján való megszüntetése iránti kerese­tekkel, ez azt mutatja, hogy a kir. Kúria idevonatkozó gyakorlata, vagy a jogérzetet, vagy a gazdasági élet szükségleteit, vagy egyiket sem elégíti ki s kétségtelen, hogy ez a kérdés mindaddig zörgetni fog a kir. Kúria ajtaján, mig ott ebben az irányban más megfontolás nem lesz úrrá. Pénzünk stabilitásának hiánya többé nem lehet in­doka az elutasításnak, mert hiszen értéke csaknem 6 év óta semmi ingadozást nem mutat. Ha az ingatlanok ár­viszonyait kutatjuk s azok mai árát összehasonlítjuk a. békéid öbeni árakkal, azt; látjuk, hogy az ingatlanok árai némi, nem jelentékeny eltérésekkel megfelelnek a. béke­áraknak. Ha talán itt-ott eltérés mutatkozik, nem igen van különösebb alap annak feltevésére, hogy az ingatlan árak, különösen házárak jelentékeny eltolódására lehetne számítani. Igaz, hogy a gazdasági viszonyok sokkal nehe­zebbek a békeidöbeliekhez viszonyítva, ez azonban a há­ború folyománya, nem elszigetelt, hanem világjelenség s annak a következménye, hogy a csaknem öt éven át tartott világégés oly rengeteg értéket pusztított el és be­láthatatlan, mikor fog bekövetkezni a gazdasági viszo­nyoknak a békeidőbeliekhez hasonló konszolidált álla­pota. Ha mindaddig, amig ez a teljes gazdasági konszoli­dáció be nem következik, rá kényszeritjük a tulajdonos­társakra a közösségnek igen sokszor tűrhetetlen béklyóit, ez talán egyértelmű azzal, hogy a mai generáció olyankor, amidőn a tulajdonközösségnek természetben való meg­szüntetése nem lehetséges, egyáltalán nem juthatna el a közösségi kötelék felbontásához. A mai álláspont további fenntartása csaknem egyértelmű lenne azzal, mintha azon szabály helyett, hogy senki sem köteles közösségben ma­radni, azt iktatnók be általános szabályul, hogy a közös­ségből senki sem szabadulhat, ha csak a természetbeni felosztás nem lehetséges. Indokolt lehet, hogy nagy kilengések idején talán pár évre is felfüggesztiessék a tulajdonközösség megszün­tetése iránti jog, de ha ez a felfüggesztés, miként eddig, már több mint egv fél emberöltön keresztül tartott, ez egyet jelent a tulajdonközösség megszüntetése iránti jog

Next

/
Oldalképek
Tartalom