Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján
70 ^ Általában tehát tizennegyedik éve az a helyzet, hogy bíróságaink a. tulajdonközösség árverés utján való megszüntetése iránti igénnyel szemben, a kérelem alkalmaitlan időben való előterjesztése óimén a negáció álláspontjára helyezkednek. Hogy a 14 év óta tartó ezen állandó gyakorlat ellenére olyan nagy számban találkozunk a tulajdonközö>ségnek árverés utján való megszüntetése iránti keresetekkel, ez azt mutatja, hogy a kir. Kúria idevonatkozó gyakorlata, vagy a jogérzetet, vagy a gazdasági élet szükségleteit, vagy egyiket sem elégíti ki s kétségtelen, hogy ez a kérdés mindaddig zörgetni fog a kir. Kúria ajtaján, mig ott ebben az irányban más megfontolás nem lesz úrrá. Pénzünk stabilitásának hiánya többé nem lehet indoka az elutasításnak, mert hiszen értéke csaknem 6 év óta semmi ingadozást nem mutat. Ha az ingatlanok árviszonyait kutatjuk s azok mai árát összehasonlítjuk a. békéid öbeni árakkal, azt; látjuk, hogy az ingatlanok árai némi, nem jelentékeny eltérésekkel megfelelnek a. békeáraknak. Ha talán itt-ott eltérés mutatkozik, nem igen van különösebb alap annak feltevésére, hogy az ingatlan árak, különösen házárak jelentékeny eltolódására lehetne számítani. Igaz, hogy a gazdasági viszonyok sokkal nehezebbek a békeidöbeliekhez viszonyítva, ez azonban a háború folyománya, nem elszigetelt, hanem világjelenség s annak a következménye, hogy a csaknem öt éven át tartott világégés oly rengeteg értéket pusztított el és beláthatatlan, mikor fog bekövetkezni a gazdasági viszonyoknak a békeidőbeliekhez hasonló konszolidált állapota. Ha mindaddig, amig ez a teljes gazdasági konszolidáció be nem következik, rá kényszeritjük a tulajdonostársakra a közösségnek igen sokszor tűrhetetlen béklyóit, ez talán egyértelmű azzal, hogy a mai generáció olyankor, amidőn a tulajdonközösségnek természetben való megszüntetése nem lehetséges, egyáltalán nem juthatna el a közösségi kötelék felbontásához. A mai álláspont további fenntartása csaknem egyértelmű lenne azzal, mintha azon szabály helyett, hogy senki sem köteles közösségben maradni, azt iktatnók be általános szabályul, hogy a közösségből senki sem szabadulhat, ha csak a természetbeni felosztás nem lehetséges. Indokolt lehet, hogy nagy kilengések idején talán pár évre is felfüggesztiessék a tulajdonközösség megszüntetése iránti jog, de ha ez a felfüggesztés, miként eddig, már több mint egv fél emberöltön keresztül tartott, ez egyet jelent a tulajdonközösség megszüntetése iránti jog