Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Bírói szabad mérlegelés és a házasság védelme

66 sem szabad egyszersmindenkorra a válásra irányuló kérelmet, feltéve persze, hogy a vétkesség be van bizonyítva, elutasítani s bizonytalan reményekért, embereknek majdnem biztos boldogtalanságát állandósítani. Az erdélyi szász „Jilheordnung" érzi ezt, midőn a vétkesség s a feldultság mértékét közvetítő álláspontja által megadni igyekszik: 53. §-a szerint a házasság akkor is felbontandó, ,,ha az nem kisebb mértékben mutatkozik feldúltunk, mint házasságtörés és hűtlen elhagyás esetén." Ezzel irányt ad a birói szabad mérlegelésnek, de azt viszont még sem tudja meghatározni, hogy mikoi van ugv feldúlva a házasság, mint az azokban az esetekben! Hiába mondja a bíró, hogy ő nem látja a felek viszonyát feldultnak, ha ők maguk annak látják. S hogy annak látják, annak szomorú, de tagadhatatlan bizonyítéka az, hogy válni szándékoznak. Hiszen hány ilyen vétkesség bocsáttatik meg s nem kerül odáig, hogy válásról, annak minden kellemetlen eljárásáról, költségeiről s következményeiről lenne szó! Az ilyen esetek azok, amelyekben a vétkesség fennforgása ellenére sincs a házasság annyira feldúlva, hogy folytatni ne lehetne, (hiszen folytatják . . .) és hány esetben esik meg az is, hogy a felek a folyamatba tett válóper alatt békülnek ki, s látják; be, hogy házasságuk még sem volt teljesen feldúlva. De lélektanilag s ékké]) jogilag is elképzelhető-e, ha a felek, objektíve a vétkesség bebizonyításával, szubjektive pedig kitartó és makacs válási szándékukkal tanúskodnak melletti1, hogy akkor a házas viszony ne legyen feldúlva ? Azt lehetne itt ellene vetni, hogy ez a felfogás megkönnyítené a könnyelmii válásokat. De lehet-e könnyelműségről szó, ha a másik fél vétkes? ha az nem teljesiti azokat a kötelességeit, amelyeket a törvény s szokás előír vagy még hozzá meggátolja is társát személyi jogaiban, sőt veszélyezteti esetleg épségében? Akármilyen felfogást is valljon a bírásáig, vétkesség megáltapitottsága esetén a vélelem nem leket az, kor/// a házasság nincs feldúlva, — ellenkezőleg, ez volna a kivéted. Ha, a HT. bevezető indokolása szerint, ,,a válási okok megállapításánál pedig kizárólag a házasfelek vétkessége vételeit döntő figyelembe", akkor ez nem jelenti egyúttal azt, hogy a vétkesség kérdése igenis döntő figyelembe ne vétessék a bíróság által. Véleményem szerint: megelőző komoly békéltető akció feltételezésével, melyen belül az előrelátható következményeket is a felek elé lehetne tárni, egyfelől^ a megbőesájtás lehetőségét kizáró és kitartó válási szán-