Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám

védjegy — tekintet nélkül a vállalatra — maga garantálja a vevőnek azt, hogy a vevő tényleg ugyanazt a minőségű márkás cikket kapja, amelyet eddig is az alatt a védjegy alatt kapott. Ezeknél a védjegyeknél nem látnak akadályt arra, hogy a védjegy önállóan is ál legyen ruházható," amig a másik csoportnál, ahol a vállalatra, való utalás még megvan, ily átruházást kizárnak, mert az félre vezetné a közönséget. Reámutatnak e nézet hivei különösen még a következőkre is: Előfordul, hogy valamely vállalat fizetési nehézségekbe keiül; a, vállalat agész vagyonának értékesítése nem sikerül, nem akad vevő, aki azt egészben átvenné. .V vállalat védjegye: azonban igen nagy kedvességnek örvend, ugy hogy azt értékesíteni lehetne. Miért ne lehessen azt eladni és azáltal a hitelezőknek kellő fedezetet teremteni és az adós baján is segíteni í (íazdaságosabb-e a. vállalatot hagyni, hogy tönkre menjen és így az összeomlott vállalatból a, hitelezők részére semmit sem menteni meg, egy dogma kedvéért! De a gazdasági elet fejlődése és nj struktúrája is megköveteli a, védjegy önállósítását, különösen ha konszem-re gondolunk. Amíg régen az egyéni gazdálkodás volt előtér ben, ina már — a racionalizálásra való tekintettel is - aiz egyesülés dominál. Ily konszern esetén nem lehet, kikerülni azt, hogy a konszernhoz tartozó egyik vállalat védjegyét ne alkalmazzák a konszernen beiül működő más vállalat azonos áruira stb. Ezek az uj gazdasági alakulatnak oly követelményei, amelyekel figyelembe kell venni, hacsak nem akarjuk vaskalaposságból a konszern fejlődését) meggátolni vagy esetleg értékes védjegyek megszűnését előidézni. Különben is a védjegynek önállósága már el van ismerve az által, hogy az u. n. kollektiövódjegyet törvénybe iktatták (nálunk 1921:XXII. t.-c), ahol annak az egyesülésnek, amelynek javára bejegyezték a, védjegyet, nincs vállalata; ez tehát törvényes elismerése a védjegy önállóságának. Ugyanez rejlik abban a tényben, hogy ma már a véd jegy re íieent iát' (hnsználali engedélyt) lehet szerezni. A7v':d arra is rámutatnak, hogy sok vállalat van, amely több részből áll, s védjegy pedig csak egyik részén előállított áruk védelmére szolgál; ebben az esetben mintegy önként kínálkozik fid az az eset, hogy a válladatnak csak vonatkozó része — tehát nem az egész vállalat — át legyen ruházható a védjeggyel együtt. Mindezekből kifolyólag oda, konkludálnak a véd-