Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Magyar Magánjog mai érvényében. III. kötet két részben. Kötelmi jog

4 lalanitását illető keresetet elutasította, illetve az elsöbiróság vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. (Kúria P. V. 8194J1927. 1929. szeptember 19-én.) A határozat helyes és megfelel az ujabb joggyakorlatnak. A gazdasági lehetetlenülés eredete tulajdonképen méltányosságból olyan eseteknek a természeti és jogi lehetetlenülés szabályai alá vonása, melyek tényleg e jogi mentésitő fogalmak közelébe esnek, bár egészen nincs meg e fogalmak teljes tényállása (quasi lehetetlenülés). Olyan esetiekben alkalmazták eredetileg, ahol a háború által előidézett kivételes jogi és gazdasági intézkedések folytán (ki- és behozatali tilalmak, requirálások) bizonyos áruk kötelezett szolgáltatása szabad forgalom utján jogilag és természetileg majdnem lehetetlen volt, mert az áru a belföldi szabad forgalomban csak kisebb mennyiségben, kéz alatt és igy ritkaságánál fogva csak igen magas áron volt megszerezhető. Az áremelkedés tényleges volt és nem a pénzelértéktelenedés következménye. Sőt a biróságok ebben a korban kimondták, hogy a pénztartozás teljesitése objekfcive sohasem lehetetlen. Később a pénzelértéktelenedés gyorsulása, az inflatio idején, mikor még valorizáció nem volt vagy csak kivételes esetekben, a gazdasági lehetetlenülés az áruszolgáltatására kötelezett fél védelme volt a pénzelértéktelenedés ellen. Valorizációt ugyan nem követelhetett, hanem a szolgáltatás alól gazdasági lehetetlenülés cimén felmentették, még pedig már nemcsak akkor, ha a teljesítés gazdasági romlásával járt volna, hanem akkor is, ha a pénz elértéktelenedése folytán az árban lényeges eltolódás állott be. A gazdasági lehetetlenülés kötelemszüntető hatással volt. Mivel azonban voltak közérdekű szerződések, ahol mégis szükséges volt, hogy a teljesités megtörténjék, ily esetben a gyakorlat szerint a teljesítésre kötelezett fél az elenszolgáltatás megfelelő felemelését követelhette a szerződés hatályának fenntartása mellett. (Kúria 10.495/1915. Villamos áramszolgáltatási szerződésnél.) Általában azonban a szolgáltatásra kötelezett fél a pénzbeli ellenérték felemelésének felajánlása mellett sem volt köteles szállítani. (Kúria 1117/1925.) Mikor a valorizáció gyakorlata kifejlődött a Polgári Jog hasábjain többször hangsúlyoztuk hogy „ha a valorizációt bár az ujabb mérséklő irányban is általánosan alkalmaznák, függetlenítenék a vétkességtől vagy a fokozottabb vétkességtől és annak valódi természete szerint a szerződésszerű teljesités követelésének tekintenék, akkor a gazdaságii lenetetlenüllés háborús, katasztrofális fogalmának többé helye nincsen." (Polgári Jog 1925. évfolyam 386. oldal, 1926. évfolyam 194. oldal stb.)