Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1. szám - Magyar Magánjog mai érvényében. III. kötet két részben. Kötelmi jog

44 mok az első tervezetben egyébként is körülbelül mind meg voltak valósítva: az öröklési rend végtelenben villása, helyett a szépszülői parentela után a közöröklés fogott volna helyet (T. 1810. §.), az ági öröklés a szülői és nagyszülői ágra szorítkozott volna (T. 1811., 1812. §§.) és 32 évnél hosszabb időre visszamenőleg nem lett volna érvényesíthető (T. 1815. §.), amely utóbbi cendelkézes különben csak egyik szellemes alkalmazása ama tanoknak, amelyeket néhai Frank Ignác professzor már 1848. évi akadémiai székfoglalójában oly mesteri kézzel rajzolt meg. Hogy az ági vagyon értékét nehéz megállapítani és a szakéi tői szemle drága, s hogy az özvegy életmódján az ellenérdekű rokonok szívesen fedeznek fel oly mákul át, amelyet aztán a perben ellene játszhatnak ki. ez mind igaz, De örökrészek és kötél esrészek értékének megállapítása mindig elő fog fordulni, amíg örökösödési perek egyáltalán Lesznek, s így ezzel az ági öröklés fenntartása ellen uj érvet nem nyerünk. Kétségtelen, hegy az ági öröklés ele jtésével törvényes öröklési rendünk lényegesen egyszerűbbé és áttekinthetőbbé válnék, de viszont jogunk egyik legjellemzőbb nemzeti sajátosságát veszítené el. Ami végül az özvegy méltatla.nságának kérdését illeti: bírói belátás dolga, mily fokú libertinizmust hajlandó az özvegynek elnézni, s vájjon ereszben enyhébb vagy szigorúbb mértéket alkalmaz-e. De nem hinném, hogy akár gyakorlatunk, akár az uj kódex hajlandó lenne magát az elvet feláldozni, azt t. i., hogy a méltatlanság az özvegyi jog elvesztését vonja maga után. Ha pedig az elv megvan, akkor annak a lehetősége is megvan, hogy az örökösök a perben próbálkozzanak vele, s ez ellen nincs más remédium, mint a pervesztés és a perköltség viselése. Viszont: amit itt csak röviden érinthettünk, az is elég arra, hogy a legnagyobb szkepszissel nézzünk egy oly kísérlet sikere elé, aminőt Sztadits Karoly vetett fel: megkérdezni a „nép'Set, szerinte az ügyvédek, közjegyzők, községi jegyzők személyében: kell-e neki az ági'öröklés! Megpróbálták ezt már — ha jól emlékszünk — az „Anerbenrecht" intézményének propagátorai, s az eredmény a semmivel volt egyenlő. Az ági öröklés kérdését pláne már agyontárgyalták a Jogászegyletben, a jogászgyüléseken, az irodalomban és a MTT.-et előkészítő bizottságban. Ujat e kérdésben talán már senki sem mondhat. Szászij-Schwarz koncepciója eleget tesz a hagyomány megóvását célzó pietásnak is és számol a gyakorlati élet kívánalmaival is. Nem fogunk jobb és méltóbb megoldást találni.