Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 1. szám - A kereskedelmi megtartási jog érvényesítésére vonatkozó eljárási szabályok
25 aaiUetékességre vonatkozó rendelkezésében sem hatályos, ereszben is a Pp. általános rendelkezései irányadók." Dr. Ballá Ignác. A sérült kizárólagos hibája tárgyi felelősség esetén. A „Polgári -Jog" legutolsó számában napvilágot látott ifj. dr. Szigeti Lászlónak egy kis szemléje a fenti kérdésről ós miután a szerző ebben a cikkben is csak megerősíti e tárgyban már korábban is elfoglalt túlzottan rigorózus és egyoldalú álláspontját, egyenesen fizikai kényszert éreztem, hogy vele homlokegyenest ellenkező nézetemet ismét papin a vessem. A dolog velején kezdve igen helytelennek tartom dr. Szigetinek a konkrét eset kapcsán kifejtett és oda konkludáló véleményét, hogy a veszélyes üzemek által okozott tárgyi felelősséget, a veszélyes üzem tulajdonosának, illetve üzemben tartójának terhére fokozni és kiterjeszteni kellene. Itt par excellence a gépkocsira, mint veszélyes üzemire gondolunk mindketten, mert hiszen a konkrét példa is egy gépkocsi-balesetre vonatkozik. Ugyanis dr. Szigeti a Kúria P. II. 2155/1929. sz. ítéletét boncolva, arra a megállapításra jutott, hogy a kúriai Ítélet helyességén ..vitatkozni lehet", azért, mert a Kúria elutasította a balesetet szenvedett örökösének keresetét, a gépkocsi tulajdonosával szemben, azzal az indokolással, hogy a balesetet szenvedett a közlekedési rendőr jelzése dacára, két villamos közül az úttestre ugorva, a normális sebességgel haladó gépkocsi elé Lépett és a gépkocsi a megzavarodott és ide-oda ugráló embertől 2 lépésnyire megállná nem tudván, azt. elütötte. Dr. Szigeti szerint a balesetet nem a sérült kizárólagos hibája okozván, a tárgyi felelősséget és ennek kapcsán a gépkocsi tulajdonosának felelősségét meg kellett volna állapítani. Azt hiszem, az olvasó az ítélet tényállási részének pontosabb ismeretié nélkül is azonnal látja ennek az elgondolásnak abszurditását, mert egy ilyen Ítélettől mái1 csak egy rövid lépés választaná el a. joggyakorlatot attól, hogy az öngyilkossági szándékkal a gépkocsi elé ugró sérült keresete alapján is megállapítsa a tárgyi felelősséget, azzal az indokolással, hogy a balesetet nem a sérült kizárólagos hibája okozta és a sofför lassúbb vezetés esetén a gépkocsit meg tudta volna idejében állítani. Ne tessék ezzel a kérdéssel olyan hallatlanul egyoldalúan foglalkozni. A technika mai fejlettsége mellett a lakosság már nem kizárólag gyalogjárókból áll és a gépkocsik tekintélyes száma — nézetem szerint*— a jövőben még geometriai arányban fog szaporodni. Egygyel több indok arra, hogy a gyalogjárónak akkor, ami-