Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Szóbeliség és irásbeliség a perrendtartási novella tervezetében

130 elv kedvéért, de a közvetlenséget majdnem teljesen elfogadja, ahol az nagy nehézségekbe nem ütközik, a szóbeliségnek és az írásbeliségnek pedig igen célszerű vegyülékét valósítja meg szabályaiban, illetve mint alábbi fejtegetéseimben rátérek: a szóbeliség helyes érlelnie szerint teszi valósággá. Teljes szóbeliség azt jelentené, hogy úgy az eljárás, mint az ítélet tisztán szóbeli úton történjék, szóval adassék elő a kereset, szóval adják elő a felek nyilatkozataikat és a bíróság szóval hirdesse ki ítéletét, minden írásbeli feljegyzés nélkül. Ez az elvi tisztaságú szóbeliség kultúrfokon nem használható, a történtekről kell, hogy írásbeli feljegyzések legyenek, jegyzőkönyvek és írásba foglalt és indokolt ítélet, mely a feleknek az ítélet alapján érvényesítendő jogainak és kötelezettségeinek bizonyítására szolgál és amely az ítéletnek és az elsőbírósági eljárásnak az illetékes hatóságok, fellebbezési bíróságok részéről való felülvizsgálatát lehetővé teszi. Azonkívül az írásbeli feljegyzéseknek jogismerési és jogtörténeti szempontból is jelentősége van és a nyilvánosságot megnyugtatja, hogy az eljárások szabályszerűen folytak le. Az eljárások nyilvánossága csak úgy valóság, ha az eljárásokról írásbeli dokumentumok vannak, melyek széles körben hozzáférhetők és megismerhetők. Másrészt a szóbeliségnek igazi célja csak a közvetlenséggel együtt érhető el. Ha az eljárás megkeresett bíró, vagy egy hozzá nem értő községi bíróság előtt folyik, ha az ítélő bíró a tanukat nem látja, akkor tulajdonképpen az ítélőbíró csak írásból értesül az eljárás fényeiről és így az ítélkezés iratok alapján történik. Egyik kiemelendő tétel tehát, hogy a szóbeliségnél: csak közvetlenség w,ellett van értelme és a közvetett, bár szóbeli eljárás nem szóbeliség. Másik megállapításunk pedig az, hogy a szóbeliségnek csak az a követelménye, hogy^ az ítélkezés alapja csak az legyen, amit a ítélő tanács vagy bíró szóval hallott, ellenben nem ellenkezik a szóbeliséggel, hanem az alapos és fejlett igazságszolgáltatáshoz szükséges, hogy az eljárás alatt történtek híven és részletesen rögzítve legyenek és a per helyes vezetése megkívánja, hogy a tárgyalás megfelelően előkészítve legyen és a bíró a tárgyaláson már a jogvitáról, a felek kérelmeiről lehetőleg tájékozva legyen. A bíró máshogy vezeti a pert, ha tudja, melyek a jelentős tények, jogi kérdések és a jó előkészítés a perkoncentráció és az alapos ítélkezés feltétele. Xem védi tehát a szóbeliséget a T. említett 11. és 12. §-a, mely az előkészítő iratokat akarja megszorítani, hanem az előkészítést, a jó pervezetést és az alapos ítélkezést veszélyezteti. A rendelkezés, mely