Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

120 tust meghatározó, a családfőségből folyó jogokat és kötelezettségeket sorakoztatja fel s azután részletezi az életközösség tartalmát s ennek számára tartja fenn a 112. §. harmadik mondatában — a feleség megokolt tanácsainak és ellenvetéseinek figyelembevételére vonatkozóan felvett félrendszabályát, miután ezek a tanácsok és esetleges ellenvetések úgyis csak a 114. és 115. ^-okban érintett közös háztartás körében érvényesülhetnek. Elvi szempontból az sem lett volna hiábavaló, ha a törvény az életközösségre vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban, a férj és feleség közti (és a családfőségen kívül fekvő viszonylatokban) teljes egyenlőséget nyomatékosan kijelenti, mert ilyenformán a látszata is el lett volna kerülhető annak a tagadhatatlan benyomásnak, hogy a javaslat a mai jog szellemével szemben, a férj javára, burkoltan, valamelyes „férji hatalmat" (Eheherrliches Gewalt, puissance maritalé), vagy bizonyos fokú nemi gyámkodást biztosított. Megjegyzéseinket, az előzőkben adott általános jellemzés után, az anyagnak most érintett és helyesebbnek látszó beosztásában óhajtanok megtenni. A 111. §-nak az életközösségre vonatkozó kijelentése csak annyiban nem lex imperfecta, amennyiben a házassági törvény 76—80. §-aira tekintettel jogi sanctiók védelme alatt áll. A sanctió a vétkesség nyilvánításban és a vétkesség következményeiben valósul meg. Az egyes bontó okok nevezetesen mind oly tényállást foglalnak magukban, melyek egyúttal az életközösségből folyó kötelességnek is durva megsértését jelentik. Ezek a tényállások azonban a 80. §. a) pontjának tág keretei ellenére sem terjedhetnek oly messzire, mint amennyit a 111. ^. előír és így ez a házasság jogi hatásait általában szabályozó alaptétel egészben véve inkább csak arra szolgál, hogy a codexnek a házasság lényegére és praevaleáló erkölcsi tartalmára vonatkozó felfogását lehetőleg élesen kidomborítsa és manifesztálja. Arra azonban, hogy concret alakú és tartalmú alanyi magánjogokat vezessünk le belőle: kevésbé alkalmas. Súlyos, lapidáris szabály, de mégis csak félrendszabály. Lapidaritását csak fokozta volna, ha a törvényhozó a 2-ik bekezdését elmellőzi. Az, hogy „— a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak; kötelesek egymást önzetlenül támogatni; közös javukon egyetértve munkálkodni —" benne van már a §. első mondatában, t. i. „a házasságnak megfelelő életközösség" fogalmában is. A férj családfőségéből folyó jogainak szabályozásánál a 112. §. abból a kijelentésből indul ki, hogy a házasélet ügyeiben a döntő szó a férjet illeti. A házasélet ezer-