Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

19 amely a biztosítás szempontjából sem eshetik egy megítélés alá a lopással, hacsak a felek szándéka azt nem ekviparálta. Ebből az következik, hogy ha jl. a jelen esetben a biztosítás nem irányult volna törés esetére is, vagy ha a kár nem törésből származott volna, a keresetet el kellene utasítani, ami helyesebb álláspont szerintünk azért is, mert a kockázat viselését utólag nem szabad olyan esetre kiterjeszteni, amelyet a felek az ügyletkötéskor szembe nem vettek és amelyért ebből az okból a biztosított dijat nem fizetett. Kezesség. A felperes értél;papírkereskedő az 1. rendit alperes községi adótisztnek kényszerkölcsönkötvények bizományi összevásárlására adott megbízást, a II. rendű alperes vasúti pénztárosnő pedig a felperessel szembeyi kezességet vállalt azokért a pénzekért, amelyeket ez a vásárlás céljára az I. rendű alperesnek adott. A felperes ezen az alapon a II. rendű alperesnek, mint készfizető kezesnek az I. rendű alperessel egyetemleges marasztalását kéri keresetében. A K. T. 270. §-a értelmében a kezesség, amennyiben önmagában nem tekinthető kereskedelmi ügyletnek, a főadóséval egyetemleges kötelezettséggel járó — tehát készfizető — kezességnek csak akkor minősül, ha kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségért lett vállalva. Ennek a rendelkezésnek kétségtelenül az az értelme, hogy kereskedelmi kezesség csak akkor forog fenn, ha az azzal biztosított ügylet a főadósra nézve kereskedelmi ügylet. Ellenkező értelmezés mellett ugyanis a kezes kötelezettsége ahhoz igazodván, hogy az ügylet, amelyből eredő kötelezettségért kezességet vállalt, a hitelező részéről kereskedelmi ügylet-e: minden ilyen esetben a kereskedelmi törvényben foglalt — tehát az általános magánjogban foglaltaknál szigorúbb — rendelkezések alá esnék, míg ugyanekkor a föadóssal együtt kötelezettnek kötelezettségére a K. T. 268. §-ának értelmében az általános magánjog lenne alkalmazandó, már pedig a kezes kötelezettsége nem lehet súlyosabb, mint a föadós együttkötelezettjéé. Ellentétes tehát a K. T. 270. §-ában foglalt és az előadottak szerint értelmezendő anyagi jogi szabállyal a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kezes a föadóssal egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha az ügylet, amelyből eredő kötelezettségért a kezesség vállaltatott, csupán a hitelezőre nézve kereskedelmi ügylet. (Kúria P. IV. 727\1929. sz.)