Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

15 megjelölve. A m. kir. Kúria az összegszerűség tekinteté­ben a felperes társadalmi állását és az alperes vagyoni és jövedelmi viszonyait tartja irányadónak és ügydön­tőnek. Mindezekre való figyelemmel helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperes kiházamtására összegszerű megjelölés nélkül tett kötelező igéret alapján az alperest 2000 P megfizetésére kötelezte. A feltétlen marasztalás ellen irányuló alperesi pa­nasz helytálló, mert a kiházasitás iránti kötelezettség csak akkor válik az alperesre nézve kötelezővé, ha a fel­peresnek komoly kérője lesz, vagyis kész a házasság megkötésére. Ennélfogva az .alperes az azonnali fizetés helyett csak az esedékesség napjául tekintendő házasságkötéskor való fizetésre volt kötelezhető, amikor ez Ítélet alapján a ki­elégitési végrehajtás is kérhető lesz. E döntés alkalmával mindkét fél részére a bizonyosság állapotát meg kellett teremteni. Ezekhez képet a megitélt összeg már most jelzálog­jogiiag biztosítandó volt. (P. III. 3515/1929. sz.) A döntés rendkívül merész továbbfejlesztési kísérlet, mellyel szemben nem nyomhatunk el bizonyos aggályokat. I. Az Ítélet maga is megállapítja, hogy a házasság­kötés tekintendő az esedékesség napjául. A házasság­kötést akár feltételnek, akár időhatározásnak fogjuk fel (dies incertus an et quando) — kétségtelen., hogy a kere­seti követelés nem a per folyama alatt járt le, a Pp. 396. §-a tehát nem alkalmazható: felperes keresetével idö­előttiség okából el lett volna utasítandó. A legjobb eset­ben is csak a felperesi jog íenállását lehetett volna meg­állapítani, tekintve, hogy a teljesítési kérelemben bem foglaltnak tekintendő a miegállapitás iránti kérelem (1. Kovács, a Pp. magy. II. kiadás 812. old. VIII. jegyzet). A jövőre irányuló marasztalást jogunk eddig csak kivé­telesen ismerte (pl. tartási kötelezettségnél stb.) II. Nem tudjuk melyik jogszabályon alapszik fel­peres feljogosítása a jelzálogjog bekebelezésére. A per­nek valóban az a célja, hogy a felek között a bizonyosság állapotát teremtse meg, de csak a törvény keretei között'. Alperest perjogi alapon biztosítékadásra kötelezni csak a törvényben megjelölt esetekben lehet (pl. Pp. 124—129. §§.) Ha magánjogi jogcím nincs a biztosítékadásra, ak­kor az Ítélet nem állapithat meg ilyen kötelezettséget. Feltételes követelés biztosítását a Mjogi Tkv. Tjav. 988.

Next

/
Oldalképek
Tartalom