Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

107 semmivéválását, a bírói beavatkozás lehetőségeinek sza­porítását és végül is a jogrend teljes bizonytalanságát eredményezi. Félek minden olyan formulától, amelynek árnyékában a klasszikus jog keretei elmosódnak, az ügy­leti szabályok szigorú jogtételel meglazulnak és amely­nek puliitó, átalakító szűrőjén keresztül elporlódnaik azok a garanciák, amelyeket a régi dogmatika magánjogi tevékenységünknek biztosított. Az utaló magatartások és hasonló csökkent relevanciája tények jogi hatályosságá­nak elismerése, kétségtelenül olyan eredmény, amely örök értéke lesz tudományunknak. De nem szabad, hogy a teoretikus igazság minden szépségével jelent­kező formula elkápráztasson a praktikus jogalkalmazás­nál, mert különben „az utaló magatartások" fogalma is csupán szaporítani fogja a judikatura azon eszközeit, amelyek szinti1 sugaloinszerüen jelentkeznek legfelsőbb bíróságaink ujabb Ítéleteiben: jobb- elképzelésük ellenére megtámadják a szerződések kötelező erejébe és az ügyleti megállapodások változhatatlanságába vetett hitet és meg­teremtik azt a jogi légkört, amelyben a jogosult jogaival, a kötelezett kö1eli>ségeivel, tisztában lenni és komolyan számolni képtelen. A kritikus, a műfaj eredendő bűnénél fogva, önkény­telenül is az advokatus diaboli elfogultságával teszi meg megjegyzéseit. De jelen esetben — amint jeleztem — ami kritizálható is könyvünk eredményének mérlegelésében, az egyéb vonatkozásaiban könyvünknek kétségtelen érté­keiként jelentkezik. Alegtörténhetik. hogy az átlagos jogász nem fogja első olvasásra megemészteni mondani­valóját, amelyet nem lehet a közhelyek, a mindennapos igazságok röfjével felmérni: mert a jog világát oly színes és gazdag eszmékbon vetíti elénk, hogy valóban ki kell lépnünk a megszokott jogászmesterség szük horizónjai közül, hogy minden összefüggésében és teljes szépségében felfoghassuk. De ha lapjait azzal az elmélyedéssel for­gatjuk, amelyet anyaga és formája megkíván, akkor ugy fogjuk érezni, hogy ez a kicsiny, mintegy száz oldalas füzet a magyar jogi irodalom remekei között fog világi­taná, mikor sok talán „hasznavehetőbb", gyakorlatibb és áttekinthetőbb miire már régen homály borult. Dr. Varannai István. Bírósági kalauz az 1930. évre. E eimen dr. Radó Sándor budapesti ügyvéd szerkesztésében és a Minerva papiráruház kiadásában igen ügyes füzetecske jelent meg, amely a bíró­ságok ügybeosztását, a bíráik, kir. ügyészek és végrehajtók

Next

/
Oldalképek
Tartalom