Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

87 Autóbaleseti felelősség. ..A közlekedési rendőr a baleseti perben" cimmel a „Polgári Jog" mult évi 9—10. számában ifj. dr. Szigeti Lászlónak egy rövid szemléje jelent meg, melyre az idei 1. számban dr. doberdói Breit Zoltán válaszolt. Dr. Szigeti pedig a viszonválasz jogával élt. Minthogy dr. Szigetinek egy konkrét Ítélethez fűzött megjegyzéseiből a válasz és viszonválasz során elvi jelentőségű vita fejlődött ki, szabadjon nekem is röviden még egyszer visszatérnem a tárgyra. Ami a kérdéses Ítélet (C. P. II. 2155/1929.) illeti, teljes mértékben osztom Szigeti ama nézetét, hogy „vitatkozni lehet" a sérült kizárólagos felelősségét megállapító és a keresetet elutasító döntés helyessége fölött oly tényállás mellett, mely szerint a falusi, a budapesti közlekedési szabályokat nem ismerő sérült, a Józseí'-körut és Üllői-ut keresztezésénél egymás mögött álló két villamosvonat közül — az egyik villamos csöngetése folytam előállott zavarában — éppen abban a pillanatban lépett, ki a József-körut uttestére, midőn a, közlekedési rendőr a Ferenc-körut irányában megnyitotta a forgalmat és egy éppen rákapcsoló autótaxi által halálra gázoltatott. Dr. Szigeti az Ítélet aggályosságát abban látja, hogy noha a soffőr nem tülkölt és az utcakeresztezésnél nem állott meg, az ő konkurráló gondatlanságát a bíróság nem állapította meg. Ebben nem értek vele egyet. A forgalmi rend szerint a sofforrnék utcakeresztezés előtt nem kell feltétlenül megállnia, a tülkölés pedig az adott esetben nem segített volna. A soffőr gondatlanságát én azzal — az ügy elbírálásánál sajnos nem jelentősége szerint mérlegelt — vitátlan ténnyel látom bizonyítva, hogy a taxi — miután a sérültön keresztül ment — még 3—4 méteren át nem tudott megállni. Ebből az következik, hogy az autó olyan sebességre kapcsolt közvetlenül nagy forgalmú utcakeresztezés előtt, amely — tekintettel arra, hogy 1. a kocsi utcakeresztezósnél haladt és a rendőr éppen abban a pillanatban nyitotta meg a forgalmat, tehát a soffőrnek a fővárosi általános tapasztalat szerint számolnia kellett egyes elkésett, transzverzális irányban haladókkal, és hogy 2. az ut baloldalán két villamos vonat állott szorosan egymás mögött, tehát a soffőrnek nem volt teljes áttekintése az egész uttestén, melynek fogalma a villamossínek ós a járda közötti terület is magában foglalja, — a gépjárművezető gondatlanságát megállapítja, mert utcakeresztezésénél ós ott, ahol az egész úttest nem tekinthető át teljesen, gépjárműveknek csak oly sebességgel szabad hala dniok, — szigorú gondosság szerint. — hogy a jármű egy pillanat alatt megállítható legyen. E részben utalok a. Reichsgericht — igaz, régebbi, de állandó gyakorlatban tovább élő — egyik Ítéletére (VI. 15/11. 1911. nov 20; 1. Jur. Woci. 41. évf. 3. sz. 155. L)t mely hasonló tényállás mellett