Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz
54 külön törvényes rendelkezésekkel korlátozott személyeket azoktól, akik ilyen korlátozások alá nem esnek: élesen megkülönbözteti. Ez a homály csak ugy oszlatható el, ha abból indulunk ki, hogy a „személyiség" a jogok és kötelezettségek bírására, illetve hordozására vonatkozó általános jogi tulajdonságot, azaz ennek állandó jelenvalóságát jelenti, amivel szemben a „jogképesség" a mindenkori szerzőképességi korlátozások keretein kivül a személyiségnek valamely jog megszerzésében — és tegyük hozzá: a javaslat által mellőzött vonatkozás pótlásául — valamely kötelezettség elvállalásában való konkretizálódását, vagyis a konkrétté válhatásnak tárgyi körét akarja kifejezésre juttatni. A „jogképesség" és „szerzőképesség" egymáshoz való viszonya igy is határozatlan marad s világosabb lett volna, ha a codex 1. §. 2. bekezdése „jogképességükben" és nem szerzőképességükben korlátozott személyekről beszél, mert nyilvánvaló, hogy ezt a két jogi kvalifikációt egymással teljesen azonosnak tekinti. Hiányzik az 1. §-ból, vagy inkább a 3. §. megfelelőbb elhelyezést nyújtó rendelkezéséből a harmadik alapvető, általános jellegű magánjogi fogalom sejtetése: a cselekvőképesség. A „Jog- és cselekvőképesség" rubrumával ellátott I. fejezet 1. a, (8—12. §§.) t. i. a cselekvőképesség körülírását nem lehet megtalálni, jóllehet nem kevésbé, illetőleg nem inkább tantételszerü, mint a személyiség és jogképesség fogalma. Ennek a mellőzésnek lehetne feltudnunk azt, hogy a „jogügyletek", „egyéb jognyilatkozatok" és „jogellenes cselekmények" rendezésénél a javaslatnak átfogó, egységes alapszempontja nincs. A kérdést utólag még érinteni fogjuk. A bevezető szabályok másodika (2. §.) nem jogi, mint inkább merőben erkölcsi tétel. Egyébként a svájci törvénykönyv 2. cikkének szinte szószerinti átvétele. A jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelelően kell eljárni, mert a törvény nem nyújt oltalmat a joggal való visszaélésnek. („Jedermann hat in der Ausübung seiner Rechte und in der Erfüllung seiner Pflichten nach Treu und Glauben zu handeln. Der offenbare Missbrauch eines Rechtes findet keinen Rechtsschutz".) Mint látható, a magyar szöveg csak az „offenbare" jelzőt tartotta a „Missbrauch" mellől elhagyandónak. Habár ez a jelző nem is éppen felesleges. Á tétel itt a codex homlokán, mint általános elvi szempont szerepel, de korántsem szankciók nélküli. A szankciók szétszórva a magánjog minden részében tömegesen fellelhetők, ahol a törvény relatíve, vagy abszolúte jogellenes magatartások következményeit szabályozza. Annyi bizonyos, hogy a kathedra és a tudo-