Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Dr. Meszlény Artúr: Személyi és családi jog [könyvismertetés]

93 kikötött búzamennyiségnek a szerződéskötés idején volt pénzbeli ellenértéke a megvett motornak a vételárát már teljesen kifizették és további fizetést teljesíteni nem tartoznak. Nincs ezzel a döntéssel ellentétben a kir. Kúriának az alperes által felhívott P. VII. 2907/1928. számú Ítélete, amely nek értelmében a vevő a jelen keresetéhez hasonló tartalommal létesült vételi szerződés alapján a teljesítés idejekori magasabb búzaáraknak megfelelő összegben magasztaltatott, — mert a fenti számú perben — a. jelen pertől el térő le g — nem állapíttatott meg az, hogy a felek szerződési akarata a buzavételár kikötésénél csupán arra irányult, hogy a pénzromlásból eredő károsodás elkerültessék. (P. VII. 1540/1928. — C. 1929. április 23-án.) B071. Kárbiztositás valorizációja. A kereseti kérelem arra irányul, hogy az alperes, mint biztosító a biztosítási szerződés alapján teljesítendő szolgáltatásnak átértékelt összegben való teljesítésére köteleztessék. A per folyamán életbelépett és életbelépésekor az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyekben is alkalmazandó 1928. évi XII. t.-c 4. §-ának 6. pontja értelmében ki van zárva az átértékelésből a biztosítási szerződésből eredő pénztartozás, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Ily eltérő rendelkezést a törvény a 20—27. §-ban az élet és járadékbiztositási szerződésen alapuló pénztartozásokra vonatkozóan tartalmaz, emellett a 4. §. 2. bekezdése szerint kivételkép megengedi a biztosítási szerződésen alapuló követelés átértékelését akkor is, ha az adós a tartozás teljesítésében vétkesen késedelmes, amennyiben a korona értékcsökkenése a vétkes késedelem ideje alatt következett be, vagy ha a felek az átértékelést határozottan kikötötték. A szavatossági biztosítás, mely arra irányul, hogy a biztosítottnak megtéríttessék az az érték, mely az anyagi jog szabályai szerint harmadik személy javára fennálló kártérítési vagy szavatossági kötelezettségéből folyóan terheli, a Kt. 463. §-a által meghatározott kárbiztositás, melynek ebbeli misőségén, — minthogy közvetlen tárgya a biztosított által viselendő kártérítés összege, — nem változtat az, hogy a biztosítottnak ez a kártérítési kötelezettsége emberi életen vagy testi épségen elkövetett kártétel folytán következett be. Ezek szerint, minthogy nem az 1928. XII. t.-c. 20. §-ában megjelölt és egyébként is bírói uton kívül lebonyolítandó és elbírálandó szerződésekből eredő kötelezettségek szolgálnak a per tárgyául, oly tények pedig, melyek alapján az alperesnek a fizetés teljesítésében való vétkes késedelme, vagy az átértékelés határozott kikötése megállapítható volna, hiányzanak, annak, hogy az alperes a kártérítés gyanánt fizetendő járadék átértékelt összegének megtérítésére köteleztessék, az anyagi jog szabályai szerint helye nincs. (P. VII. 50/1927. - C. 1929. április 24-én.)