Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 6. szám - Dr. Meszlény Artúr: Személyi és családi jog [könyvismertetés]
87 A 38. Kármegosztás károsult vétkessége esetén. A fellebbezési bíróság a szakértőknek az előleges szemlén szerzett személyes tapasztalatokria utaló véleménye alapján és a magy. kitt Kúriának a jogalap kérdésében hozott ítéletében kifejezett jogi álláspontját figyelembe véve megokoltaii helyezkedett arra az álláspontra, hogy az egyébként bizonyítottnak elfogadott teljes kárából a. felperes csupán annak a résznek megtérítését követelheti jogosan az I. r. alperestől, amely kár előidézésére nem a felperes hatott közre azzal a mulasztásával, hogy egyrészt a biztonság szempontjából általa is fogyatékosnak ismert gát működésének eredményét fokozott ellenőrzés alá nem vette, másrészt az ellenőrzés elmulasztásával közvetlen okozója lett annak is, hogy mindazok a. felperest terhelő óvóintézkedések sem tétettek meg egységesen és kellő időbén, amelyekkel a betonfal teljes alámosása és ennek emiatt bekövetkezett bedőlése — vagyis a nagyobb kár — elhárítható lett volna. (Kúria P. VI. 2023/1927. — 1929. április 12-én.) A 38. Kártérítés fosztogatás esetén. Azok, akik a fosztogatásban részt nem vettek, illetőleg, akik mások részére fuvarozással kényszerüleg segédkeztek, kártérítéssel nem tartoznak, másrészt az elvitt tárgyak visszaszállítása által az alperesek az előbbi állapotot helyreállították s ezzel a kártérítési kötelezettség alól szabadultak. (Kúria P. VI. 4643/1927. — 1929. január 31-én.) A 40. Özvegyi jogi érdemetlenség megbocsájtása. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az az özvegy, aki özvegységének tartama alatt ágyasságra lép, s e nélkül is, ha törvénytelen gyermeknek ad életet, az özvegyi jogra érdemetlenné válik, és az özvegyi jogot megszüntető énnek az érdemetlenségnek a jogi következményei alól csak abban az esetben szabadul, ha olyan tényeket igazol, amelyekről arra vonható következtetés, hogy z elhalt férj örökösei az özvegynek, a jó erkölcsökbe ütköző ezt a magaviseletet megbocsátották. A felperes — az örökhagyó leányörököse nemcsak férjhezmeneteléiig, hanem azután is még mintegy 6 éven át férjével együtt az alperes (édes anya) háztartásában élt, tehát annak magatartásáról közvetlen tudomása volt. A felperes tehát, aki az alperesnek jelen perben panaszolt erkölcstelen magatartásáról tudva, vele — kényszerítő körülmények hiján, — évek során át közös háztartásban maradt, — a hosszú ideig tartó együttélésre tekintettel olyannak tekintendő, mint aki anyjának a jó erkölcsökbe ütköző korábbi magaviseletét megbocsátotta. (Kúria P. I. 4651 1927. — 1929. május 3-án.) A 40. Kötelesrész természetbeni kiadása. A felpereseknek azt a kérelmét, hogy az őket megillető hányad az alperesnek tulajdonában meglevő ingatlanokból természetben ítéltessék meg, nem