Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Dr. Meszlény Artúr: Személyi és családi jog [könyvismertetés]

82 Ebből foly, hogy a felperes az alperes magatartása folytán házon kivüli tartást jogosan igényelhet és ebből a szempontból a perben vitatott többi tények nem ügydöntők. (Kúria P. II. 3958/1928. — 1924, április 17-én.) A 12. Megállapodás tartás tekintetében. A peresfelek az alperesek édesanyjának — a felperes feleségének — 1920. évben bekövet kezett halála alkalmával oly megállapodásra léptek, amely szerint az alperesek édesanyja után maradt és készpénzből, élelmiszerekből, íuhanemüekből és bútorokból álló hagyatékot ifj. N. A. alperes kapja, ugyancsak ő fogja megkapni felperes halála után a felkeresnek mintegy 3% holdat kitevő ingatlanait és ő köteles a felperest eltartani. 4 felülvizsgálattal élő alperesek azzal érveltek, hogy az ismertetett megállapodással a felperes velők szemben a tartási igényéről lemondott és igy velők szemben keresettel fel nem léphet Ez az érvelés azonban téves. A felperes a megállapodással eltartáshoz való jogáról a felek egyikével szemben sem mondott le, mert ez a megegyezés egyedül a tartás módját szabályozza. Az anyagi jog szabálya szerint pedig az ily egyezség nem zárja ki,, hogy a tartásra jogosult fél a tartásnak uj megállapítását kérhesse, ha a tartásra irányadó viszonyok lényegesen megváltoztak. Viszont az is kétségtelen, hogy a 79 éves felperes, már koránál fogva, keresetképtelen és a rendelkezésére álló kamatjövedelem oly csekély, hogy abból megélni nem tud. A tőkének elköltésével pedig magát teljesen vagyontalanná tenni nem köteles. Beállott ennélfogva annak a lehetősége, hogy a felperes az idézett jogszabály értelmében a tartásnak újból való szabályozását követelheti, jóllehet a tartás módjára nézve 1920. évben az ismerteteti egyezség létesült. (Kúria P. III. 4305/1928. — 1929. április 23-án.) (Y26. Jelzálogjog engedélyezése Alaptalan az alperesnek az a támadása, hogy előbb az egyenes adósokon kell a behajtást megkísérelni s ellene az ingatlant illetően csak a behajtást igazolt sikertelensége esetében lehetne fellépni. Az alperes ugyanis a jelzálogjog engedélyezésével nem kezességet vállait, hanem jelzálogot adott a felperesnek, aki jogosult a jelzálog tárgyából a lejárt követelés ki nem fizetése esetén közvetlen kielégítést szerezni és pedig — amint a fellebbezési biróság azt helyesen kifejtette, — a személyes adósok fizetési képességétől függetlenül. Alaptalan alperesnek az a támadása is, hogy a felperes mindaddig nem léphet fel a kielégítés tűrése iránti követeléssel amig a biztositékul lekötött örökségi jutalék a folyamatba tett hagyatéki eljárás s a perre utasitás folytán az alperes és az ellenérdekű örökös közt folyamatban lévő per eredményeként az alperes nevére nem iratik.