Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A valorizációs törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása a gyakorlatban

10 Természetes azonban, hogy ha a tönkre jutás fogalmánál a relativitásból indulunk ki, ez sem történhetik merev szabályok szerint, azonban álláspontom szerint az életstandard nagyfokú és a hitelező társadalmi osztályához mért leszállitása, bizonyos körülmények között már a közfelfogás szerint is megállapitja a tönkrejutást; dacára, hogy a létminimumot bizonyos mértékben meghaladó vagyoni és jövedelmi eszközök állanak még rendelkezésére. De utalok egyébként arra is, hogy maga a létminimum kérdése is függetlenül a gazdagság által nyújtható előnyöktől — az egyes foglalkozási ágak és társadalmi osztályok szerint eltérőleg biráltatik el. A felmerült eseteket tekintve, a legnagyobb nehézségekkel találkozunk. Tegyük fel pl., hogy egy magántisztviselő a kritikus időn belül eladta házát és a vételárat jogfenntartás nélkül felvette. A perinditási határidőn belül megélhetését biztositó nyugdij nélküli állásban van, melyből azonban a perinditási határidő után elbocsátják és a jelenlegi viszonyok között elhelyezkedni nem tud. Már most itt az a helyzet, hogy a perinditási határidő alatt a keresetet nem indíthatta meg, mert hisz abban az időpontban tönkrementnek még — lévén állása — nem volt tekinthető. Később azonban, midőn már az állását elvesztette és nyilvánvaló, hogy az átértékelés elmaradása és a tönkrejutás között a causalis összefüggés megvan; nem indithat keresetet, mert elkésett. Nem mutatkozik tehát méltányosnak a per meginditása tekintetében megszabott praeclusiv határidő. Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy ha tönkrejutásról beszélünk, az alatt vagyoni tönk is érthető és lehet álláspont, — melyhez én ugyan nem csatlakozom, — mely szerint a tönkrejutás megállapitható akkor is, ha a hitelezőnek megélhetését biztositó állása ugyan van, de az átértékelés elmaradása következtében vagyona elveszett. Dr. Varannai István fentidézett nagyon értékes cikkében maga is utal arra, hogy „a tönkrejutás fogalmának abszolút meghatározása ellen más kifogás nem is emelhető, mint a méltányosság szempontja." Minthogy azonban nézetem szerint az átértékelési kérdések megoldásának egyik legf őbb kiindulási pont ja a méltányosság, ennélfogva ezen körülmény is ellene szól annak, hogy a tönkrejutás fogalmát csakis kizárólag abszolút szempotból bíráljuk el. Felmerül itt még az a fontos kérdés is, hogy a tönk-