Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Kényszeregyesség és szerződés felbontása

164 vetése nyomán, hogy ilyen hátránynak tekintendő az, hogy alperes legfeljebb 160.— P fizetés erejéig kaphatott a kényszeregyezség során végrehajtás utján kielégítést. Ez az ítélet megbeszélést kíván annál a nagy horderejű bennerejlő kérdésnél fogva, hogy ha a munkaadó nem figyelmezteti alkalmazottját az ellene folyamatban lévő k. e. eljárásra, úgy ez szerződésbontó ok-e? A kir, Törvényszék nyilvánvalóan igennel akart e kérdésre felelni, noha elvi éllel azt nem vetette fel; a kifejezésre juttatott indoka ugyanis egyáltalán nem áll meg, az alább elmondandók szerint egészen téves. Köteles-e tehát a munkaadó az állást vállalni szándé-kozó munkavállalót, az ellene folyamatban lévő k. e. eljárásra figyelmeztetni! E kérdés két további kérdést rejt magában. Az egyik az, hogy a Cst. 76. §. 1. bek-ének szabálya, amely a „felek" értesítésének szahálykénti módjául a kifüggesztést írja elő, alkalmazandó-e a k. e. eljárásban — a másik az, hogyha alkalmazandó is a k. e. eljárásban e szabály, oly aktus-e a közzététel, amely csak a felekre, avagy minden harmadikra nézve jogmozgatő tény? Az első kérdést illetőleg: A k. e. R.-nek a Cst. 76. §-ával azonos szabálya nincs. Nem mondja ki, hogy a hirdetmény az értesítés egyéb módjait pótolja. Ettől az egy körülménytől azonban eltekintve, teljesen megegyezően rendelkezik a Cst.-el. Miként a Cst. 86. §., úgy a k. e. R. is a hirdetménynek az érdekeltek részére való kézbesítését rendeli (10. §.), de éppen a hirdetményben rejlő messzemenő nyilvánossági garanciák folytán a kézbesítés meg, vagy meg nem történtének a R. szerint nincs jogkövetkezménye. (L. Meszlény: Kommentár III. kiad. 40—41. old.) Expressis verbis kimondja ezt a tárgyalásra szóló idézésre a R. 62. §. 2. bek.-e, ami azonos szabály az alaprendelet (4070/1915.) 11. §. 5. bek.-vel; a rendszeri áthelyezés indokolttá teszi azt a felfogást, amelyet egyébként már az alaprendeletet illetőleg vallott a Grecsák-féle kommentár (26. old.), hogy e szabály minden határozat közlésére vonatkozik. A második kérdést illetőleg: Ha a jogviszonyban állóra nézve egy fiktív publicitást teremt a kötelező közzététellel és annak következményeivel a törvényhozó, — racionális, sőt elkerülhetetlen, hogy ez mindazokkal szemben érvényesüljön, akik még csak jogviszonyba fognak kerülni az adóssal. A publikussá tételnek éppen ez a célja. Ezen a szemüvegen keresztül nézve a k. e. adós ügyleti közlési kötelességéhez nem tartozik az, hogy á vele