Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

145 leibe ád el, a vételárat adósként azonnal lefizetni tartózik. A bizományosnak ezzel szemben nagy védelmi fegyvere, hogy a törvény ellenkező utasitás hiányában vélelmezi kihitelezési jogosultságát az esetben, ha a vételár hitelezése az üzlet helyén divatozó kereskedelmi szokás által igazolható. Ez a szabály aztán azzal a végső következménnyel jár, hogy ugyanazon tényállás különböző helyeken vagy ugyanazon helyen, de különböző árucikkekre vonatkozóan, hol bűncselekmény, hol nem az. Minden attól függ, hogy minő kereskedelmi szokás divatozik a kihitelezési *;. Kiemelünk itt még egy fontos körülményt. Hitelező és adós gyakran megállapodnak abban, hogy az eredetileg tiszta magánjogi ügyletüket utólag ugy módosítják, hogy a kötelem be nem tartása büntető sanctióval birjon. Pl. megegyeznek abban, hogy az az összeg, amivel az adós eredetileg kölcsön cimén tartozott, most már mint óvadék szereepeljen, vagy, hogy az eredetileg u. n. festre eladott áru (amelyen tehát a vevő még az átvételkor tulajdont szerzett és amely esetleg már nincs is meg birtokában) bizományi áru legyen. Az ily fajta megállapodások hitel vedel mi szempontból értéktelenek, mert a büntetőjog nem nyújt hozzájuk segédkezet. A gyakorlati büntetőjog is a legalitás alapján áll, annak az alaptételnek hódol, hogy bűncselekményt utólagosan, visszamenőleg szerződéssel konstruálni nem lehet. A bűncselekményhez törvény kell, nem pedig szerződés; nullum erimen sine lege. III. Végül megemlékezünk azon jogeszközökről, melyekkel a büntetőjog a hitel liquidálását, a követelések behajtását védi meg. A Btk. 386. §-a az u. n. fedezeti alap elvonását bünteti. A törvény „bekövetkező" végrehajtásról beszél, ami ingadozásra vezette a joggyakorlatot. Mindinkább szigorúbb és szigorúbb álláspontot foglalt el. Most már nem szükséges sem a végrehajtás elrendelése, sem a marasztaló Ítélet, sem a per folyamatba léte ahhoz, hogy a végrehajtás bekövetkezéséről beszéljünk, elegendő, ha a követelés csk lejárt. (Kúria 1916. jun. 15. B. ÍV. 2816. Bd. dt. X. 174.) Sőt az már egyenesen túlzása a joggyakorlatnak, hogy e bűncselekményben mondták ki bűnösnek azt a vádlottat, aki az atyjáról reászálló ingatlan-örökrészéről bátyja javára mondott le, hogy hitelezőié arra kezét rá ne tehesse. (Kúria 1907. nov. 6. 8595/1907.) Ilyen ítélet ma, a, 17. számú polgári jogegységi döntvény meghozatala után, el nem képzelhető, mert e szerint, ha az adós köteles részét nem igényli, a hitelezője a végrendeletet, Vagy az ajándékozást, mellyel a köteles részt (a kielégítési alapot) elvonják, nem támadhatja meg sem ösz-