Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

143 csíkókat kötött le és az állatokat, melyek a lekötés után is nála maradtak, a hitelező beleegyezése nélkül eladta, felmentő ítéletet hozott és pedig ugy a sikkasztás, mint a jogtalan elsajátítás vádja alól. Szerinte sikkasztás nem forog fenn, mert nincs idegen ingó dolog, a 369. §. pedig azért nem alkalmazható, mert a vádlott nem másnak birtokából vette el az ingókat. (Kúria 1916. máj. 16. B. IV. 374. Bj. dt. X. 127.) Arra egyáltalán nein is tért ki az indokolás, hogy a kézizálog lekötés magánjogilag érvénytelen volt, annak érvényességéhez u. i. a hitelező kezeihez való átadás lett volna szükséges, ami pedig itt hiányzott. Természetesen hiányzik ez az átadás a lakásberendezések lekötésénél is. Az persze más kérdés, hogy a rosszhiszemű vevő, aki ily durván megsérti a kereskedelem levegőjét tévő hűség és bizalom követelményét, nem vonható-e felelősségre hitelezési vagy közönséges csalás miatti Szerintünk, ha a hitelnyújtásnak éppen az ingók lekötése volt az egyedüli alapja és motívuma, vagyis, ha anélkül a hitelező nem kötötte volna meg a hitelügyletet, az adós bűncselekményt követett el. A Kúria is a (fizetésképtelenségének tudatában vásárló) vevőt legújabban közönséges csalásban mondta ki bűnösnek, mert a hitelező előtt elhallgatta, hogy a fedezetül lekötött gépeket már mások követelésére előbb lekötötte.^ (K. 1928. június 20. B. III. 3572/1927. Bj. XXI: 68.) A vádlottat u. i. ez esetben nem egyedül a hitelnyorés, hanem a jogtalan vagyoni haszonszerzés és károkozás célzata is vezette, mert már a vásárláskor elhatározta, hogy a vételárat sohasem fogja megfizetni. A hitelbiztosításnak szokásos formája az is, hogy az adós munkaadója nyújt biztosítékot a tartozás törlesztése tekintetében. A munkaadók rendszerint nem kezességi nyilatkozatokat tesznek, hanem arra vállalnak kötelezettséget, hogy amig az alkalmazott tőlük fizetést élvez, ebből bizonyos havi részleteket levonnak és az alkalmazott hitelezőjének kiszolgáltatják. Gyakori eset, hogy a munkaadók levonják ugyan a törlesztésre szánt összegeket, de nem adják ki a hitelezőnek, hanem saját céljaikra fordítják. Ilyen visszaélés ellen a büntetőjog sajnos nem nyújt védelmet; az alsófoku bíróságok egy analóg esetben marasztaló Ítéletet hoztak ugyan, de a Kúria megsemmisítette azokat és felmentett azzal az indokolással, hogy a vádlott akkor, midőn a tőle járó illetményekből levont összegeket nem szolgáltatta ki a sértettnek, hanem magának megtartotta, nem idegen dolog, hanem a tulajdonához tartozó érték felett rendelkezett. (Kúria IV. Bt. 3614/1909. B. e. III. 124.) Ez a döntés ismét, behódolás volt a klasszikus magánjog tanai