Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Markovits Rodion: Szibériai garnizon

39 állapitható, hogy a törvény 14. §-ában meghatározott esetek valamelyikének a bekövetkezése esetében a törvény a birtokosonak a nem határozatlan időre kötött bármely szerződés felmondására is megadja a jogot, hacsak a felek a szerződésben másként nem állapodtak meg. Egymagában az a tény pedig, hogy a birtokos a gazdatisztet élethossziglan alkalmazza, ily megállapodásnak ép ugy nem tekinthető, mint az a tény, hogy ha a birtokos a gazdatisztet az évek száma, vagy naptár szerint meghatározott időre alkalmazza. Az a körülmény tehát, hoigy alperes a gazdatisztjeit, s ezek között a felperest is, az általa a gazdatisztjei részére megállapított szolgálati rendtartás 26. §-a szerint általában élethossziglan alkalmazta, nem zárja ki azt, hogy alperes az 1900. évi XXVII. t.-c. 14. §-ában megengedett felmondási jogot ne gyakorolhassa, ha egyébként annak törvényes feltételei fennforognak. (Kúria P. II. 6790 1926. — 1928. május hó 16-án.) A 355. Nyugdíj és nyugdíjas keresete. A fellebbezési bíróság az alperes feltétlen nyugdíj fizetési kötelezettségének megállapításával jogszabályt nem sértett, mert az a körülmény, hogy a nyugdíjas a maga ós családja létfenntartásának biztosítása végett esetleg valamilyen kereső foglalkozást üz, magánfoglalkozást vállal, — a jelen perben irányad 1926:XV1. t.-c. 21. §-a szerint nem mentesiti a vállalatot (tehát sem a munkaadót, sem a nyugdíjintézetei) a hivatkozott törvényben az arányszám alapján megállapitott kötelezettségének teljesítése alól; ezért a nyugdíj szabályzat 27. §-ának rendelkezése a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet annál kevésbé, mert a fennforgó esetben megítélt összeg nem oly jelentékeny, mely a felperes és családja életfenntartása céljából kiegészítésre ne szorulna. (Kúria P. II. 896/1928. — 1929. január hó 8-án.) A 355. Nyugdíj és átértékelés. Az 1928:XII. t.-c. 34. §-a pedig kizárta a saját hatálya alól az 1926:XVI. t.-c. alá eső nyugdíj és nyugdijtermészetü járandóságok átértékelését. A törvénynek ezzel az általános parancsával szemben nem lehet annak alkalmazását ahhoz kötni, hogy ezáltal az alkalmazott ne részesüljön kisebb nyugdíjban, mint amennyire a törvény létezése nélkül az irányadó nyugdijszabályzat alapján számíthatna; sőt a törvénynek a társaságok vagyoni helyzetét arányszám alkalmazásával mérő rendszere épen azt kívánja elérni, hogy az aranyértékre átszámított nyugdijjárandóság az arányszám szerint mérsékeltessék. (Kúria P. II. 2713/1928. — 1928. december hó 21-én.) A 355. Nyugdijszabályzat figyelembevétele nyugdíjasnál. Az alkalmazandó jogszabály szempontjából perdöntő jelentőségű az a ténykérdés, vájjon a felperes által állított 1894. évi nyugdijszabályzat valóben létezett-e és 1914. évi július hó 1. napján az, vagy valamely más nyugdijszabályzat volt-e érvényben,