Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - Markovits Rodion: Szibériai garnizon

37 Ekként alperesek jogtalanul szüntették meg a szerződést, miért is az 1900: XXIX. t.-c. 29. §-a értelmében kártérítésre kötelesek. (Kúria P. II. 3227/1927. — 1928. december hó 18-án.) A 355. Szolgálati bizonyítvány. Teljesen alaptalan felperesnek a fellebbezési bíróság ítélete ellen a szolgálati bizonyítvány kiadása tekintetében támasztott igény elutasítása miatt intézett felülvizsgálati támadása is; mert felperes a saját beismerése szerint is, ügy az alperesnél, mint az E. Banknál eltöltött tényleges szolgálati idejéről a szolgálati bizonyítványt a nevezett intézetektől megkapta; — az a körülmény pedig, hogy alperesnek a felperesnek tényleges szolgálatban nem töltött idejét, csaknem két évet, a rangsor, fizetés és nyugdíj szempontjából fizetésnélküli szabadságként beszámítani igérte, — nem szolgáltat jogalapot a felperesnek arra, hogy az alperestői, a tényleges szolgálatban nem töltött időre, a valósággal ellenkező szolgálati bizonyítvány kiállítását követelhesse. (Kúria P. II. 6233/1927. — 1928. december hó 20-án.) A 355. Felmondási idő ügyésznél. Az adott esetben a nem vitás tényállás szerint a felperes az e.-i r. kath. érseki egyházmegyei alapítványi hivatalnál mint ügyész volt alkalmazva, s állásából felmondás nélkül bocsáttatott el s a peresfelek egyike sem állítja, hogy szolgálati ideje külön szerződéssel lett volna szabályozva. Felperes tehát az előadottak szerint az alapítványi hivatalnál ügyészi minőségben állandóan, de határozatlan időre alkalmazott tisztviselő volt. A bírói gyakorlat által állandóan követett jogszabály pedig az, hogy a magasabb tudományos képzettséget igénylő ügyészi állásokban állandóan alkalmazott ügyvéd alkalmazási viszonya más megállapodás hiányában, csak egy évi felmondási idővel szüntethető meg s az állásából saját hibáján kívül felmondás nélkül elbocsátott ügyvédnek kártéritésül az egy évi felmondási időre járó fizetése kiszolgáltatására van jogos igénye. (Kúria P. 11. 3066/1927. — 1928. május hó 22-én.) A 355. Nyugdíj egyházmegyei alapítványnál. A főkáptalan hatáskörébe utalt teendőkből nyilvánvaló, hogy bár azok közül egyes ügyekben a főkáptalan határozatai és intézkedései tekintetében a döntési, jóváhagyási, vagy tudomásulvételi jog az érsek részére fenn van tartva, — a főkáptalan az egyházmegyei alapítványok felett nemcsak felügyeleti jogot gyakorol, hanem azokat valósággal ő kezeli, azok felett rendelkezik; s az egyházmegyei alapítványi hivatal a főkáptalan által gyakorolt ennek a kezelésnek az eszköze, a munkát részben végző szerve, mint ezt különben a m. kir. Kúria a P. II. 4259/1925. 18. sz. Ítéletében már megállapította. Ezekből következik, hogy az alapítványi hivatalnál alkalmazott tisztviselők nyugdijáért mint munkaadó a főkáptalan is felelős, habár a nyugdíj fedezésére az alapítványok tartalékalapja van